Whiplashfilmdrama

Whiplash – Damien Chazelle amerikai filmdrámája Vannak olyan filmek, amelyekről nem lehet olyan előzetest csinálni, hogy az ne lője le a poénokat – hiába keverik össze-vissza a jeleneteket. A Whiplash című film éppen ilyen: az előzetesből látszólag mindent megtudunk a filmről: és ez elvette a kedvemet.

Sajnáltam a másfél órát a fiatal jazzdobos és szadista tanára közti küzdelem tanulmányozására.

Előzetes itt.

Aztán egy nap a Művész moziban található Odeon kölcsönzőben annyira ajánlották, hogy megadtam magamat. Milyen jól tettem!

Mert a film egyáltalán nem a szadizmusról szól, pontosabban annál sokkal többről: egy gyurma képlékenységű fiatal tehetségről és a magánál nagyobb tehetségek kineveléséről álmodozó, maximalista, kegyetlen és bizonyos fokig őrült tanárról. Az ő harcukról, közös sikereikről és kudarcaikról szól. Bámulatos fordulatokkal.

A film magas fokú profizmusa mellett van itt néhány különleges erény is. Egy (képzeletbeli) New York-i jazz konzervatórium falai között játszódik, egy zsenigyanús fiatalra fókuszál, de állandóan figyel a kevésbé tehetséges diákokra, a mindennapi emberekre is: éppen az a film tétje: hová fog tartozni egész életében Andrew? Tanára állandóan úton van a zseniális és a gonosztevő között. Ez az oda-vissza út a film utolsó jelentéig tart! A film elképesztő realizmusához hozzá tartozik a tanárt alakító J. K. Simmons, akit megszámlálhatatlan jó és rossz zsaru és rendőrfőnök szerepében láthattunk az utóbbi harminc évben. Ez a szerep élete lehetősége volt, és nagyon kitett magáért, meg is kapta érte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. (Egyébként joggal tekinthető ő a társ-főszereplőnek.)

A film izgalmassága többek között abból ered, hogy az elit zeneiskolát mint egy harcteret, még inkább mint egy gladiátor-arénát mutatja be.

Ez esetben a vadállat, akivel küzdeni kell, a zseniális és szadista tanár.

A dramaturgia is nagyon eredeti. A bonyodalom a filmben egy

öregdiák halála, akit nem látunk, csak a tanár elbeszéléséből hallunk róla. Ennek aztán nagy szerepe van egy nagy fordulatban, amelyről eredetileg azt hisszük, hogy a film végét jelenti. Pedig dehogy! Még újabb és újabb fordulatok következnek. (Igaza van a fitneszedzőmnek: „Ami nem öl meg, az megerősít.”)

Még nem beszéltünk a címről. A Whiplash egy valóságos jazzdarab címe, amit többször is eljátszanak a filmben. Címe magyarul kb. „korbácsütés”. Nagy szerencsénkre nem akadt a magyar filmforgalmazó szakemberek közül, aki magyar címmel rukkolt volna elő („Dobverő-rapszódia”, „Halál a konziban”, „Első vérig”?).

Ne hagyja ki, akit érdekel a tehetség sorsa, a kiszolgáltatottság drámája és/vagy a jazz, mint olyan.

(2014, 106 perc, A főszerepben Miles Teller, fényképezte Sharone Meier, vágó: Tom Cross. Költségvetés: 3,3M dollár. Összbevétel pillanatnyilag kb. 36,5M dollár.)