Wajdi Mouawad: Futótűz – a Radnóti Színház produkciója
A szerző (1968) libanoni származású, franciául író kanadai drámaíró, aki családjával nyolcéves korában menekült a polgárháború elől előbb Franciaországba, majd Montréalba, Kanada francia nyelvű Québec tartományába. Színésznek tanult, aztán általános színházi ember lett, drámaíró, rendező, Párizsban is sokat dolgozik, jelenleg egy kisebb, de jó hírű párizsi színház igazgatója. Csak szülőhazájával nem sikerül rendeznie a kapcsolatát. Idén tavasszal Bejrútban műsorra tűzték egy fiatalkori darabját, de a próbák közben hecc- sőt feljelentő kampány indult ellene, sietve el kellett hagynia a várost, a próbák félbeszakadtak. Eddigi leghíresebb darabját vette műsorára a Radnóti Színház.
Ennek a rovatnak az a címe: Nagy adósság – és ebbe a rovatba aligha találhattam volna jobban ide illő témát. A 112. előadást láttam, ez egy nagyon-nagy sorozat, a színház második legrégebben műsoron lévő produkciója. És a nézőtér most is dugig volt.
A Vademecum olvasói közül nyilván sokan látták ezt az előadást, azoknak ajánlanám, akik hozzám hasonlóan kihagyták az új bemutatót 2017-ben. Ez volt az egyik olyan produkció, ami jelezte a 2016-ban kezdődött Kováts Adél-korszak új, nagyobb kockázatokat vállaló irányát. És mint sok más esetben, ezúttal is bejött a választás.
A honlapon a bonyodalmat így foglalja össze a színház: „A Futótűz középpontjában egy család áll, ezen belül két generáció: Nawal, az anya, aki túlélt egy háborút, és külföldre emigrált, és az ő két gyereke, egy ikerpár, Jeanne és Simon, akiknek már nincs közvetlen élményük a háborúról, de az mégis hatással van az életükre. A darab egy nyomozás története: Nawal a halála után végrendeletben adja gyermekei tudtára, hogy valahol él az apjuk, és van egy bátyjuk is. Azt a feladatot kapják, hogy találják meg a két elveszett családtagot, és adjanak át nekik egy-egy borítékot. Jeanne és Simon először tiltakoznak a feladat ellen, de végül nem hagyja őket nyugodni a múlt
Vademecum Newsletter 965/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
by
kérdése. Saját gyökereik nyomába erednek, és a nyomozás során egyre jobban megismerik Nawal történetét: belemerülnek a múlt borzalmaiba, és elkezdik tisztán látni, hogy az anyjuk miért burkolózott közös életük során titkokba és elhallgatásokba.”
A darabról nagyon nehéz mesélni szpojlerezés nélkül. Ezért azt emelem ki, ami talán nem mindenkinek tűnik fel. A történet egy irodában kezdődik, Hermile Lebel közjegyző hosszú és idétlen monológjával. Egy szellemeskedő, magányos kisember ő, aki a szakmájába temetkezik. Ennek a cselekmény folyamán egyre nagyobb jelentősége lesz. Nem hagyja ugyanis, hogy az ikrek letérjenek a végrendelet megszabta útról. Különösen az ikerpár fiútagja viszonyul nagyon agresszívan néhai anyjához, mert nem tudja megérteni, miért titkolózott előttük – miért nem szerette őket jobban... vagy egyáltalán.
A közjegyzőhöz az ikrek többször is visszatérnek, információért, plusz energiáért. A második felvonásban azután ez a köznapi ember titáni energiákat mozgósít magában, és ő az, aki tovább lendíti a cselekményt. A legutolsó jelentben egyenesen kulcsszerepet játszik.
Az ő szerepe menti meg a darabot attól, hogy a taglócsapás erejű végkifejlet teljes összeomlást okozzon, ahogy egy rendes görög drámában szokás.
Hanem egyúttal egy új kezdet is támad.
Nagy erejű, alaposan kimunkált darab, parádés alakításokkal. Kováts
Adél, az előadást a hátán elvivő főszereplő mellett László Zsolt mutatott újfajta oroszlánkörmöket. Szálfa egyenes termete azt a csalóka érzetet kelti az emberben, hogy neki csak a macsó figurák valók, hát nem. Egy megtáltosodó kisemberrel is tudott mit kezdeni. De mennyire!
A darabban egészen megejtő, hogy a színház vezető színészei milyen parányi szerepekben is milyen fontosat és jót hoznak létre: Sodró
Vademecum Newsletter 965/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 965/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Eliza, mint kataton, de mindig figyelő ápolónő, vagy Tóth Ildikó, mint kőkemény szívű anya, illetve nyájas idegenvezető.
(2024. november 17. Fordította: Molnár Zsófia. Rendezte: Alföldi Róbert. Dramaturg: Kelemen Kristóf. Jelmez: Nagy Fruzsina. Díszlet: Menczel Róbert. Játsszák: Kováts Adél, László Zsolt, Berényi Nóra Blanka, Nagy Márk, Hámori Ildikó, Sodró Eliza, Lovas Rozi, Pál
András, Schneider Zoltán, Kuttner Bálint, Tóth Ildikó, Martin Márta, Gazsó György.)
Vademecum Newsletter 965/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft