A mozielőzetes, mint koronként változó, önálló élvezeti cikk_668

A mozielőzetes, mint koronként változó, önálló élvezeti cikk Miközben a Yalom-könyvet olvastam, én is a terápiában részt vevő emberek közé képzeltem magamat, és szégyenszemre kevés sötét emlék jutott eszembe – ezeket igazán nem lenne illendő az olvasókkal megosztani, főleg, mert leginkább a nemi erkölcs körébe tartoznak.

Különös élességgel jutott eszembe viszont egy vidám nap, valamikor első vagy második egyetemista koromból, a nyári szünet idejéből, amikor hét(!) mozielőadást néztem meg egyetlen nap alatt. Erre a rekordkísérletre az buzdított, hogy abban az évben először este 10-kor is rendezni kezdtek mozielőadásokat a körút és Dohány utca sarkán lévő Bástya (leánykori nevén Carmen) moziban.

Arra emlékszem csak, hogy akkor nem volt állandó barátnőm, és a barátaim közül senki sem vállalkozott erre az őrült mutatványra: azaz „váltott lovakkal” sikerült a távot teljesítenem. És csakis úgy, „szendvics módszerrel”, hogy egy-egy jó film után be kellett iktatni egy krimit vagy egy piffpuff-filmet. Bárcsak emlékeznék, milyen filmeket láttam aznap… Az biztos, hogy a késő este látott filmben voltak pikáns jelenetek. Az első sorokban ülő kapatos férfiak úgy érezték, hogy a tévé és a mozi közel azonos műfajok, és erőteljes szavakkal biztatták a férfi főszereplőt, hogy a nyámnyila alak miképpen nyomuljon határozottabban a „macára”. (Erre a szóra valahogy emlékszem, ott és akkor hallottam először.)

Ha eszembe jutnának a filmcímek, akkor persze a föld alól is előkeríteném az akkori előzeteseket. Hogy azok mennyire különböztek a maiaktól!

Egy érdekes, az előzetesekről szóló cikk (angolul, sok példával) elolvasható itt.

Tartozom egy talán nem terapeutára tartozó vallomással: én önállóan is szoktam előzeteseket fogyasztani a kiváló Trailer Addict mobilalkalmazásról, a tablet gépemen. Mindezt azért teszem, mert a

mozi műfaja szenvedélyesen érdekel, és így képet kapok olyan filmfajtákról is, amelyek nem vonzanak. Próbálják ki Önök is!