by
Varga Szabolcs történész emlékbeszédének következtetése
A legendaoszlatás már önmagában is fontos tett egy emlékbeszédtől, amitől az ember amúgy sem várna sokat. De két másik fontos vonulata is volt a Válasz Online-on közölt esszének. Az egyik, hogy az 500. évfordulóra való készülődés alkalmából felhívta a figyelmet a tömegsír feltárásokra. Ennek keretében nem csak méltó helyre kerülnek a csontok, hanem lassanként név szerint is megismerhetjük a Mohácsnál elesetteket, tucatnyi történettudományi műhely hatalmas összmunkájának eredményeként.
A másik, még ennél is fontosabb, hogy a nemzeti létünk alapjait érintő következtetésre Varga Szabolcsot – részben – Ottlik Géza Iskola a határon című regényének szövegrészlete indította el, hiszen ebből hosszan idéz:
„A mohácsi csata négyszázadik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán, vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburgcsászárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk. Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél – mindenesetre igazibb tulajdonunknak.”
Ottlik vállára (is) állva a történész a beszéd vége felé nagyon fontos, talán trendfordító megállapításokat tesz:
„Tisztelt Emlékezők! Ha az igazságra kíváncsiak, akkor érdemes meghallani, hogy a csata nem az ország gyengesége, Európa árulása, hanem az agresszor, az akkori kor szuperbirodalmának túlereje miatt veszett el. Tartozunk az itt nyugvóknak ennek a kimondásával, és tartozunk azzal, hogy beszéljünk az áldozatuk jelentőségéről is. A Magyar Királyság, bár királyát megölték, fővárosát és 200 ezer
by András Török
lakosát elpusztították, egy pillanatra sem szűnt meg létezni.
Csonkaságában is egész maradt, és az állandó háborúskodás közepette sikerrel integrálódott egy nagyobb keresztény rendszerbe, a Habsburg monarchiába.
Tudom, sokan lekicsinylik e tényt, de ez a birodalom a mienk is volt, amelyben megmaradhattunk magyarnak, miközben katonai és pénzügyi támogatást kaptunk a harc folytatásához. Nekik köszönhető, hogy az oszmán megszállók 150 év után is kulturális kisebbségben éltek a meghódított tartományban, akár a szovjet kiskatonák a kommunizmus időszakában. Nekik köszönhető, hogy a 17. század végén európai szövetségben és aktív magyar részvétellel sikerült visszaszereznünk azt, ami a mienk. E szövetség nélkül ma ez a hely nagy valószínűséggel Észak-Bosznia egy különös vidéke lenne, ahol a mai napon nem magyarul és nem ezt a beszédet hallanák.
Nekik köszönhető, hogy a magyar fiatalok ezrei tanulhattak európai egyetemeken és hozták haza az ott megszerzett tudásukat, hogy megszületett a magyar vitézség ethosza, hogy elterjedt a magyar nyelvű írásbeliség, miközben keletre csak követségben és rabszolgának mentek a magyarok. Nekik köszönhető, hogy a magyarság körében sosem hatott a török áfium, még a hódoltságban élők is kitartottak nyelvük és hitük mellett, miközben épp a balkáni példák mutatják, hogy lett volna másik, könnyebb út. Az itt nyugvók áldozata épp azt mutatja, hogy megéri küzdeni és kitartani, még akkor is, ha a csillagok állása épp kedvezőtlen, mert hosszútávon kifizetődő a tanulás és a hűség.”
Igen, ha a mai uralkodó elit nem a rebellis magyarok éthoszát melengetné, akkor lenne helye annak, hogy végre a helyén kezeljük a XVIII. század nyugodt fejlődését, és akkor a Hadik Andrásról szóló film nem csak a huszárcsínyről szólna, ahol a furmányos magyar tiszt győzedelmeskedik az őt folytonosan gáncsoló labancok ellen, hanem arról is, hogy magyar létére évtizedek alatt hogyan emelkedett a Birodalmi Haditanács vezető posztjára… És talán, bár Gerő András már nincs közöttünk, hogy felvesse, de visszakerülhetne a Hősök terére az öt Habsburg szobor.
Addig azonban örülhetünk, hogy a 498. évfordulón ilyen szép, tartalmas és fontos beszéd hangzott el. És csak szoríthatunk, hogy a majd két év múlva beszélő szónok hasznosítsa az idén elmondottakat. Varga Szabolcs egész cikke elolvasható itt.
Tartalmas interjú a szerzővel az ujkor.hu portálon, ahol Sterner Dániel kérdéseire válaszol, elolvasható itt.
(A fénykép is onnét származik, készítőjét nem tüntette fel a portál.)
