Varga Szabolcs emlékbeszéde Mohács évfordulóján
A Válasz Online kitűnő hír- és oknyomozó portál, de emlékeim szerint még nem közölt nemzeti emlékhelyen tartott emlékbeszédet. Ha mégis ilyesmire szánták el magukat, akkor arra nyomós okuk lehetett. Volt is – nagyszerű ez a többfedeles gondolatmenet, amely nem csak az egyik legmakacsabb magyar történeti legendát oszlatja el, hanem a vereségből egy olyan fontos következtetésre is jut, ami nem csak felemelő, de bízvást mondható, hogy katartikus hatással is van az olvasókra.
A beharangozó cím így hangzott: Nem az volt a ma 498 éve elszenvedett mohácsi vereség oka, amit az iskolában tanítottak nekünk.
A cikket (a portál meghatározása szerint esszét) a következő szavakkal foglalja össze a szerkesztőség:
„A nemesek önzése, a marakodás, a hatalomvágy, a parasztság elnyomása és a nyugat árulása ásta meg a tömegsírok helyét –évszázadok alatt lett általános ez a kép a mohácsi csatavesztéssel kapcsolatban. Ma, a csata 498. évfordulóján Varga Szabolcs, a HUNREN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa mondott beszédet a mohácsi síkon. A Válasz Online teljes terjedelmében közli a szöveget, amely megcáfolja az összes belénk égett hiedelmet, s rámutat a végzetes csatavesztés valódi okára.”
Sose hallottam eddig Varga Szabolcs történészről – mulasztásomat feltétlenül pótolni fogom. Írása bámulatos tömörsége és személyessége ellenére egyszerre mikro- és makrotörténeti összefoglaló. A historiográfiából, a történettudomány történetéből indul ki, apránként, röviden bemutatja, hogy a közkeletű, de alapvetően nem igaz „tudásmorzsák” hogyan rakódtak a csata emlékére, mint afféle évgyűrűk. Ezek nem felváltották a régebbi okokat, hanem „gazdagították” azokat. És a történész higgadt érveléséből lassanként nem csak azt tudjuk meg, hogy egyik sem volt igaz, hanem hogy ezek miből sarjadtak. A társadalom aktuális Vademecum
by András Török
problémahalmazából, akár évszázadokkal 1526 után. Kezdődött a humanistákkal, akik Hérodotosztól, Thuküdidésztől és Tacitustól tanulták a birodalmak hanyatlástörténetét. A nagy birodalmak pusztulását szerintük csakis a belső viszályok, az önzés, a gőg idézhette elő. És ehhez még csatlakozott nemzedékről nemzedékre számos ok. Az utolsó csomag Trianon után rakódott rá, amely így foglalható össze: „a Nyugat árulása”…
Varga Szabolcs mindezeket az okokat határozottan söpri félre: „Elmondhatjuk, hogy aki tudott, az ott volt a seregben, és igaztalan a vád a távolmaradókról és a restekről. II. Lajos magyar, cseh és horvát király birodalmának minden erőforrását felhasználta a hadjárat során, és a zászlaja alatt összegyűlt közel 30 ezer katona Európa legnagyobb hadseregét jelentette, melynél többet Párizs, London és Madrid ura sem tudott fegyverbe hívni. Voltak szép számmal csehek, lengyelek, osztrákok, megannyi szerb és horvát, a magyar király zászlaja alatt soknemzetiségű haderő gyűlt össze. Ez a sereg ennyire volt elég az akkori világ legerősebb haderejével szemben, amely az előző években elfoglalta Szíriát, Egyiptomot, Nándorfehérvárt és Rodoszt, és csak győzött, győzött és győzött. 1526-ban nem volt olyan hadsereg, amely sikerrel vehette volna fel a harcot az oszmán hódítókkal. Ha II. Lajos helyett Hunyadi János vagy Mátyás állt volna a sereg élén, akkor is ez történt volna. (…)
Egyetlen számadatot engedjenek meg: Szulejmán korai éveiben az oszmán kincstár évente hússzor több bevételhez jutott, mint a Magyar Királyság. Ha a parasztság egésze itt lett volna, ha Tomori klasszis hadvezér lett volna, a magyar győzelmi esélyeken mindez nem változtatott volna. Szultáni hadsereg Európában sosem vesztett mezei ütközetben.”
Vademecum Newsletter 954/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft