Vademecum 615: Hét további New York-i élmény Csak hat éjszakát töltöttem New Yorkban. Ha jól számolom, kilencedik alkalommal jártam ott, de most fordult elő először, hogy ki se mozdultam a városból. Egy fontos dolgom volt, nem könnyen, de csináltam belőle hármat. Például a konzulátuson, az Országházkönyvről tartott előadásba belekevertem a Fortepant. Ennek következtében nem kizárt, hogy kapunk egy 1851-es Kossuth Lajost. Egy 1884-est máris kaptunk. Már nem először jöttem haza New Yorkból nagy energiákkal feltöltve. Azzal az érzéssel, hogy „mindent lehet, csak nagyon kitartóan és szorgalmasan akarni kell” – a távlati célokat sose szem előtt tévesztve.
1 A magyar hatvanas és hetvenes évek neoavantgárd művészete Harlemben Szenzációs kiállítást láttam a Central Park északi oldalán található Elisabeth Dee galéria két szintjén (leszállás a metróról a 125. utcánál). Ez a címe: With the Eyes of Others: Hungarian Artists of the Sixties and Seventies (A mások szemével: a hatvanas és hetvenes évek magyar művészei). A kiállítás kurátora, a New Yorkban élő, sokoldalú művészeti tanácsadó és kritikus Szántó András harminc művész képeiből válogatott. A nagy neveket kiegészítette néhány olyan alkotóval, akikre manapság kevesen emlékeznek. A kiállítás igen nagy erőssége a jól megírt magyarázó szöveg. Autentikus, tömör és érthető – ilyet csak olyan személy tud írni, aki fiatal korát Magyarországon