Vademecum 608: Ady és társai nyomában Nagyváradon és Pesten, kilenc tételben

Vademecum 608: Ady és társai nyomában Nagyváradon és Pesten, kilenc tételben Kőrössi P. Józsefnek köszönettel „Általában az van, hogy aki egyszer elmegy, visszajár. Most nem jött össze, de ha gondolod, még ismételhető, én is szívesen bekapcsolódok, ha találunk olyan időpontot. Szép időt kívánok nektek. (Ajánlom a sétáló utcában a Cyrano éttermet. Az egész városban szeretettel beszélnek magyarul minden vendéglátó helyiségben, üzletben stb.)

Isteni a húsgombóc csorba (ciorba de perisoara). Általában háromnyelvű étlapok vannak (román-magyar-angol), és a műemlék épületeken is háromnyelvű tájékoztatás: mikor épült, ki tervezte stb.

Kapualjakba, ahol lehet menjetek be! A börtönnel szemben van a Mülleráj, most Ady Múzeum. Ennek a teraszán írta Ady a törvényszéki tudósításait, egy-két-három fröccs mellett. A mellette lévő főutcai házban, a Cyrano mellett, egy velencei ornamentikájú házban lakott 9-11 évesen Rézpali. A Szent László híd közelében, még a színház felöli jobb oldalon (a színház van mögötted) az utolsó utcában, nagyon közel a Kőröshöz, és az utca elején van a Nagyváradi Napló szerkesztőségének háza (épülete, de nem épület). Ady itt dolgozott miután a Szabadság szerkesztőségét (Tisza lapját), ahova eredetileg szerződött, otthagyta. Fehér Dezső volt a Nagyváradi Napló tulajdonosa Fehér Dezsőné hozta őt össze Lédával, aki akkor Párizsból érkezett. A Kanonok sort feltétlenül nézzétek meg. Az állomáshoz van nagyon közel, mellette a székesegyház! Erről írta Ady az Egy kis séta c. jegyzetét, ami miatt 1903-ban három nap fogházra ítélték. Kiváló védőbeszédet mondott maga mellet, ma is értékelhető

úgy, mint a sajtószabadsága melletti kiállás (én adtam ki a Péterzoli által összehozott törvényszéki anyagot). Az éttermek versengtek azért, hogy ki vigye a reggelit, ebédet vacsorát a „börtönbe” (fogdába) Adynak, akit azért is szerettek a párbajvétség miatt elítélt „cellatársak”, többnyire katonatisztek, mert neki napi két liter bor is járt.

Adyval egy időben dolgozott Nagyváradon Nagy Endre, Bíró Lajos, és 8 hónapig, mint korrektor Krúdy, 19 évesen. (Nagy Endre: Egy város regénye) A váradiak számon tartják azt is, hol kapta Ady a szifiliszt, most OTP Bank van a helyén. Nagy az Ady kultusz, én is igyekszem ébren tartani azzal, hogy a tíz éve minden hónapban ott tartott Törzsasztal vendégeit (a Szépírók támogatásával) beavatom ezekbe a történetekbe, anekdotákba, legendákba. Eddig több mint 100 írót vittem le, nem csak Magyarországról, hanem Szlovákiából, délvidékről, Angliából, Németországból, Kanadából. Sajnálom, hogy most csak ennyit tudtam segíteni. A Húsvét az húsvét.

A legjobbakat! (K. Jóska)” Ezt írta nekem gyorstalpaló beavatásul Kőrössi József, a Noran Libro kiadó vezetője, a nagyváradi születésű jeles irodalmár, akihez tanácsért fordultam.

1. Egy későn jött ötlet a Fortepan nagyváradi képei nyomán Hiába a harminc évvel ezelőtti firenzei kudarc, az ember könnyen megfeledkezik arról, hogy városi kiruccanásra nemigen alkalmas a Húsvét, amikor majdnem minden zárva tart, és a nekünk való helyiek (ismerőseink ismerősei) is nagy valószínűséggel elutaznak. Az egy hónap alatt lehetett jó szállást szerezni, meg lehetett nézni a Fortepan hetven nagyváradi képét, el lehetett olvasni három-négy könyvet. De a jól sikerült nyaralás két vonatkozásban is kurdarccal végződött: nem sikerült meglelni Ady eleven kultuszát és a város élő lelkéhez közel

férkőzni,pedig magyar szót lépten-nyomon hallani lehetett, és az éttermekben is mindig volt, aki magyarul szolgált ki minket.

2. Három hasznosnak bizonyult könyv Nagy Endre Egy város regénye című könyve keltette fel az elemi vágyat, hogy felkeressük Nagyváradot. A mindössze száznegyven oldalas iromány csodás olvasmány. Az első oldalakon az író azt meséli el, hogyan sózta rá főszerkesztője azt a kellemetlen feladatot, hogy menjen ki az állomásra és mutassa meg a várost egy újonnan jött fiatal munkatársnak, bizonyos Krúdy Gyulának. Neki mesélve a szerző végigveszi a városnak nem csak a fizikai, de az emberi látványosságait

is. És minduntalan elkalandozik, aminek filozófia okát Nagy Endre a 24. oldalon meg is adja: „Aki a történetírás mágiájával a múltat akarja fölidézni, nem sok hasznát látja a kronológiai sorrendnek és a száraz adatoknak. Ezek, mint a rosta, csak a zörgő kavicsot tartják vissza, de nyomtalanul áteresztik a lényeget, a kor lelkét. Mert az emlékek nem szálanként kitisztogatva raktározódnak el, mint az anatómiai preparátumok, hanem egymásba szövődnek, összekuszálódnak, láthatatlan szálakkal a legtávolabbi részeket is rokonságukba vonják; csak ezzel a szövevényes szervezetükkel tudnak hervadásukból új életre támadni.

Olvasóim talán itt-ott ez írásban rikító színekre, túlzott vonalakra fognak majd találni, amelyekből karikatúrákra gyanakszanak majd.

De hát ez érthető. Olyan volt ez a kis vidéki város, mint a vegyész lombikja, amelyben az élet elemei töményre párolódnak, vagy mint a homorú tükör, amelyben a vonalak és formák összesűrítve, kiélezve verődnek vissza. A festők ezért szokták műveiket homorú tükörben ellenőrizni, ami a nagy festményen szétszórt hiba, az a kicsinyített tükörképben sűrítve jelentkezik.)”

A másik könyv, amit haszonnal forgattam, egy általános iskolásoknak íródott képeskönyv volt, Kincses Képeskönyv: Nagyvárad a címe. (Írta Zágoni Bálint, illusztrálta Jánosi Andrea, 2013). Nem mondhatok mást: ez a kiadvány az ismeretterjesztés magasiskolája. Arányosan mesél a nagy összefüggésekről, fontos eseményekről, és időnként jól megfűszerezve apróságokkal. Nem tesz úgy, mintha mindent lehetne tudni Várad múltjáról, érezteti, hogy bármikor előkerülhet valami emlék, ami más megvilágításba helyezi a múltat. A rajzok (voltaképpen festmények) primátusa azt idézi elő, hogy Várad topográfiája egyre jobban bevésődik az olvasóba. Egy sorozatról van szó, egy sor erdélyi város mellett Székesfehérvárról, Visegrádról jelentek meg kötetek.

A harmadik könyv Péter I. Zoltánnak, nagyváradi tudós helytörténésznek (vagy kéttucat könyv szerzőjének) munkája: Ady Endre regényes életrajza Nagyváradon.

Ebből sok fontos tényt meg lehet tudni. A regényes jelző azonban a legkevésbé sem illik rá: sok benne a jegyzet, ezek a fejezetvégi hivatkozásokra mutatnak. Ott gyakran további idézetek következnek.

Van benne egy igen alapos fejezet, amely Ady vérbajának kialakulásáról szól. Anélkül, hogy a részletekbe mennék, elmondom a végkövetkeztetését: a nagy költő alighanem három különböző alkalommal kapta el a betegséget, bár sohase gyógyult ki belőle.

Párizsban Léda háta mögött is voltak kapcsolatai. Ezt a szerző állandó nőéhségének tulajdonítja. Számomra nem derült ki a könyvből, hogy Léda előtt a betegség egészét titkolta, vagy csak az új fertőzést.

3. Szállás a Fő utcán Szállásunk a Fő utcán volt (jelenlegi neve: Strada Republicii), egy lerobbant múlt század eleji ház első emeletén. A szokásos óriási lakás helyén egy 21. századi luxussal kialakított álomszállást találtunk, gránit fürdőszobával, DVD lejátszóval, Dolby hangrendszerrel (a mennyezetbe is hangszórók voltak építve).

A környék tele volt szép, száz éve épült házakkal, a legtöbbön építési háló, némelyik renoválása már félig elkészült. Mintha egyetlen vállalat sok házat egyszerre elkezdett volna felújítani. Öt-hat év múlva az egész környék ragyogni fog.

4. A három csapás Egy napig töprengtem rajta, hogy mi az a hangulat, ami megcsapott.

Egy olyan városban jártam-keltem, amelyet a 20. században három csapás ért sorban egymás után: Trianon, aztán a harminc százalék

fölötti zsidóság (Nagy Endre szavajárásával: „a város kovásza”) elpusztítása, majd pedig a hosszan tartó, legbrutálisabb kommunista rendszer. A központtól távoli elhelyezkedése talán megkímélte a várost egyes bontásoktól: a városközpontban és a Fő utcában ritka a modern épület, de azért akad. A középkori Várat, azonban nagyon magas házakkal otrombán körbeépítették. A hetvenes-nyolcvanas évek egyedi tervezésű betonépületei mára pedig nagyon lerobbant hatást keltenek.

5. A Főtér és a Fekete Sas épület A hatalmas Főtér (mai nevén: Egyesülés tér) azonban szinte mindenért kárpótolja az embert. Igaz, sajnos nem Szent László szobra áll középen (1918-ban vitték el innét, ma a székesegyház előtt áll), hanem

Mihály vajdáé, akinek 1600-ban néhány hónapra, a (részben vagy egészben) románok lakta területeket először sikerült egyetlen fennhatóság alatt egyesítenie. Van itt három templom, Városháza, orthodox püspökség, a teret a közelmúltban alakították át, s az autókat szinte teljesen kiszorították. Nem egészen tudták eldönteni, hogy a tér régies vagy modern legyen, és hogy milyen viszonyban legyen a belé torkolló utcákkal. Mindenféle ízlésű embernek megpróbáltak egyszerre kedvezni, így felemás megoldás született, de meg kell mondani, hogy az először oda látogatónak kedvező az első benyomása. Ahogy megérkeztünk, egy villamos állta el az utunkat. A jármű egyik kocsija tele volt ragasztva egy hatalmas magyar nyelvű, öntapadós hirdetéssel, amelyen az RMDSz kérleli a magyarokat, hogy ugyan járassák a gyerekeiket magyar nyelvű óvodába.

A tér legnagyobb látványossága az 1907 és 1909 között felépült, szecessziós Fekete Sas komplexum, tervezői Komor Marcell és Jakab Dezső. Két helyi ügyvéd építtette fel, Adorján Emil és Kurländer Ede, a városnak ettől függetlenül is elismert személyiségei. A Fekete Sas szálló egy belső udvar köré épült, szárnyai a Kossuth térre/utcára, a Főtérre és a passzázs főbejáratára néznek. Alatta, a földszinten a Korona kávéház működött. Ebben az épületben volt valaha a Magyar Bank R.T. székhelye. A harmadik emeleten lakásokat alakítottak ki. A Kossuth utcai szárny földszintjét foglalta el az egykori vendéglő. Itt helyezkedtek el az előadótermek és ide tartozott még egy nagy, földszinti előcsarnok, egy díszlépcső, az emeleten a hall, valamint a Nagy és a Kis Vigadó termei. Ebben a szárnyban valaha egy cukrászda is működött.

Ma az épület nagy részét a Nagyváradi alapítású regionális jelentőségű DIGI kábeltévés és tömegkommunikációs cég használja. A legnagyobb szenzáció a díszes, kanyargós, több utcára nyíló, üvegtetős passzázs. Ennek renoválásán még dolgoznak. Sajnos, mint hallottuk, az eredeti tervek szerint újraöntött, virágmintás, terrazzóval

díszített kövezet nem megfelelő minőségben készült el. Fel kellett szedni, és mivel új jelentkező a kivitelezésre nem akadt, ezért kommersz kőburkolatot kellett lerakni.

6. Egy lelkes idegenvezető fogságában SJ-t, a lelkes idegenvezetőt, a pesti könyvkiadón és a neves helytörténészen keresztül ismertük meg. Legkésőbb három óra múltán szerettünk volna búcsút mondani neki, de végül is ez csak hat és fél óra múltán sikerült.

Közben megtudtunk mindent a város marakodó közgyűléséről, az ambiciózus román polgármesterről, arról, hogy a vezetés hajlandó lenne kétnyelvű utcatáblákra cserélni a jelenlegieket, de a magyarok nem a fordítást akarják, hanem az utcák régi nevét – így nem sikerült megegyezni.

SJ nagyon enyhe idegen akcentussal beszél, magyar szülei - bátyjával ellentétben – őt román iskolába íratták. Számítástechnikát tanult az egyetemen, de aztán felnőtt fejjel elvégezte még az angol szak BA képzését is. Több mint húsz éve a péntek esti angol beszélgető kör lelke, így aztán, amikor magyar írósztárok jönnek látogatóba (mindig péntek este) sose tud ott lenni, amit nagyon sajnál.

Hanem hiába kérdezgettük, nem tudtuk meg, hol gyűlnek össze, mit csinálnak esténként a magunkfajta kíváncsi, a modern dolgok iránt is érdeklődő városiak. Kik a mai nagyendrék, adyendrék a városban.

Lehetetlen, hogy ma nincsenek. Azt elárulta vezetőnk, hogy nem tud ma olyan jelentős magyar alkotóról, mint a huszadik század második

felének vitathatatlanul legjobb helyi költője (az egykor Baumgarten díjas, a háború után rendszer-kedvenc), az általam csak távoli hallomásból ismert, Horváth Imre (1906-1993).

7. A túra Először a székesegyházat és az oldalánál húzódó káptalansor nevű épületet néztük meg (mint emlékezetes, emiatt került néhány napra börtönbe Ady). Útközben egy parkon áthaladva láttuk, hogy sok magyar gyerek húsvéti tojást keres. Futó pillantást vetettünk a titkosrendőrség egykori székházára és egy fehérre festett biciklire, amely egy itt elütött, fiatalon meghalt magyar diáklány emlékét őrzi.

Aztán felkerestük az ötszögű erődöt és benne az ugyancsak ötszögű épületcsoportot, majd megpihentünk egy hatalmas, boltozatos könyvesboltban. Megnéztük a szépségesen felújított, de újra használatba nem vett zsinagógát (vezetőnk elmondása szerint összesen 27 kisebb-nagyobb ilyen épület szolgálta a vallási és közösségi életet).

Ezt követően jött a Főtér, a maga sok látnivalójával, valamint a színház és a megszámlálhatatlan kapualj. A modernbe hajló szecessziós villa, a Darvas – La Roche ház. Közben ebéd, egy félreeső helyen, amit magunktól sohase találtunk volna meg.

Előző este egyébként ettünk Ady egykori kedvenc helyén, a felismerhetetlenségig átalakított EMKÉ-ben (itt ismerkedett meg Lédával!), ahol jóval több volt a lapos képernyő a falon, mint a pincér.

Harmadnap meg a Fő utcán található színmagyar Cyrano-ban ettünk hatalmas adagokat. Géppel írott számlát nem kaptunk (és a kártyamasina is „megbetegedett” ahogy mondták).

Az Ady Emlékmúzeum az egykori Müller kávéházban viszont sajnos zárva tartott. Itthoni barátaim később leszidtak, miért nem szóltam nekik, lelkes vezetője ünnepnapon is kinyit, ha igazi érdeklődő vetődik arra. A villamosból láttuk Léda (Brüll Adél) egykori házát, amely ma üresen várja, hogy esetleg emlékházzá alakítsák.

8. Az Ady Emlékmúzeum Pesten Negyven éve, Ady születésének centenáriumán nyílt meg az Ady Emlékmúzeum, abban a lakásban, ahol Ady és Csinszka laktak 1918/19-ben. Számomra eddig igazi nagy adósság volt, legalább 25 éve készülök ide. Most aztán – Nagyvárad után – végre tényleg felkerestem. Elfogadtam Hegyi Katalinnak, az irodalmi múzeum tudós Ady kutatójának segítségét, akit barátom kért meg, hogy vezessen végig a lakáson.

A szobákat eredeti fényképek alapján hitelesen rendezték be, a nappali garnitúrát ugyanolyan kék anyaggal húzták át. Tudós vezetőm mondandóját Csinszkára és családjára hegyezte ki, különösen miután elárultam, hogy még nem jártam Csucsán. Ettől a pillanattól, a túra messze túlterjedt a lakáson, beszélt nekem Csinszka apjáról, Boncza Miklós földbirtokosról, aki ötvenéves korában vette feleségül huszonkét éves unokahúgát, aki leányuk megszületése után néhány nappal belehalt a gyermekágyi lázba – így Ady sohase ismerhette meg anyósát. Megtudtam azt is, hogy a kiállított Rippl Rónai kép reprodukció – mert az eredeti a PIM tulajdona ugyan, de az a szabály, hogy 5 millió értéken felül külső helyszínen műtárgyat kiállítani tilos.

Vezetőm elmondása szerint Ady halála után hat bőröndöt hagyott az utókorra, hiszen folyton utazott, szinte mindig szállodában vagy albérletben lakott, ez volt az első saját lakása. Megdöbbentem, hogy saját ágya milyen rövid volt. Ady Endre alacsony ember volt. Az egyik szekrény tetején egy debreceni kalapdoboz pihen. Az iparos neve: Kósa Lajos.

Megtudtam, hogy Csinszka elutasította, amikor felajánlották, hogy állami nyugdíjat kap, mint a „nemzet özvegye”. Ady 1919. január 27-én aorta-szakadás miatt bekövetkezett halála után Csinszka nem sokáig lakott itt.

Mint egy afféle magyar Alma Mahler, a művészekhez vonzódott, előbb Babits Mihállyal flörtölt, majd 1922-ben hozzáment feleségül

Márffy Ödön festőművészhez. 1934-ben, mindössze negyvenéves korában agyvérzésben halt meg. Mint tudós vezetőmtől megtudtam, végakarata szerint kifestve kellett eltemetni.

Meg kell mondanom, borzongató érzés volt Ady és Csinszka lakásában járkálni. Ezt nem helyettesíti semmilyen digitális hókuszpókusz. Nyilván eszelősen sokba kerül fenntartani a lakást.

Talán jobban hasznosulna, ha vidéki ösztöndíjasok görnyednének itt kézirataik felett, három hónapos váltásban. De ha lehet, mégse változzon itt semmi. Maradjon meg annak, ami! Budapesti kulturális luxusnak…

(V. Veres Pálné utca 4-6, I. emelet. A belépőjegy ára 500 Ft, kedvezménnyel 250 Ft. Nyitva szerda-vasárnap 10-17 óráig.)

9. Kilenc kép a nagyváradi „jegyzetfüzetből”

A riasztó lépcsőház, a recepció nélküli „szállodában”.

A váratlan előszoba, ahonnan az összesen öt szoba nyílik.

Egy háromnyelvű város kb. nyolcvanéves cégtáblája.

Cigány család a villamosra várva. Felszállás után elcsendesedtek.

Kilátó a dombon található villanegyedben.

Egy jellegzetes kapu.

A sokat hirdetett víziparadicsomot csak messziről låttuk.

Egy kerékpárbalesetben meghalt magyar lány emlékműve.

A székesegyház orgonája.