Vademecum560 adijnyertesverseskotetauraja

Vademecum 560: A díjnyertes verseskötet aurája MI A CSUDA EZ? A Summa Artium exkluzív kulturális ajánlata elfoglalt Pártoló Tagjaink részére. (Az elmúlt három hét ajánlatainak megismétlésével.)

Csupa olyan dolog, „aminek van eleje, közepe és vége.”

Kérésre beszerezzük az ajánlott dolgokat, illetve más, kultúrával kapcsolatos jószágot is.

A K U LT U R Á L I S L O T T Ó H Í R E I Az e heti sorsolás nyertese: Csoma András pártoló tag Nyereménye: A Budapest folyóirat legújabb száma.

A következő nyeremény: Somogyi Krisztina: Balázs Mihály Megjegyzés: Egy naptári éven belül egy pártoló tag csak akkor kerül be újra a sorsolandók közé, ha már mindenkire sor került. A nyereményeket ajándékba kapjuk. Köszönet az adományozóknak.

A díjnyertes verseskötet aurája Egy üveg pezsgőt néha nem könnyű átadni Egy jó hangulatú sajtóeseményen, a Kálvin térre néző biztosítópalota alagsorában 11. alkalommal hirdették ki az Aegon Művészeti Díj idei

nyertesét. Mint ismeretes, az előző év legjobb szépirodalmi könyvét keresi az évről évre változó héttagú zsűri, amelynek összetétele a kihirdetésig titkos, ők maguk is csak akkor tudták meg, hogy ki a többi tag, amikor döntéshozatalra összegyűltek. Az elnök idén Kulcsár Szabó Ernő akadémikus volt, a tagok között volt legendás irodalomtanár, híres műfordító, kritikus, print-, rádiós és internetes újságíró. A zsűri tagjai, fényképekkel, kis életrajzokkal itt.

Nagy volt a meglepetés a megjelentek között, amikor Zatykó Péter vezérigazgató, némi bájos időhúzás után bejelentette, hogy a 11.

Aegon-díjas könyv a 73 éves Oravecz Imre „távozó fa” (így, kis betűvel) című kötete, a Magvető Kiadó könyve. (A tíz döntőbe került jelölt közül egyébként kilencet a Magvető adott ki, ilyen egyeduralomra még nemigen volt példa a díj történetében.)

Az összegyűlteknek levetítették azt a kisfilmet, amely arról készült, miképpen próbált átadni egy üveg pezsgőt a Heves megyei Szajlán lakó költőnek a bejelentés nélkül érkező három hölgy: Winkler Nóra, a díj egyik kommunikátora, illetve a díj vállalati felelősei: Drevenka Edit (a képen a barna hajú) és Cserpán Margit (a szőke hajú). Az öt perces, nagyon vicces filmecske megtekinthető itt.

A képeken a nyertes társaságában Zatykó Péter Aegon-vezér és Kulcsár Szabó Ernő irodalomtudós, a zsűri elnöke látható.

Ezúttal sem a papírforma győzött A sajtómunkások meglepetése annak volt köszönhető, hogy a képzeletbeli fogadóirodában lényegesen többen fogadtak volna Térey

János, Bartis Attila vagy Dragomán György könyvére (még Réz Pál beszélgetőkönyve is elő-előkerült a latolgatásokban), semmint az egyébként sokat dicsért verseskötetre. A lírának egyébként erős éve volt a 2015: Marno János, Rakovszky Zsuzsa kötetei is bekerültek az Aegon-díj tíz kiválasztottja közé. És ne feledjük, Térey: A legkisebb jégkorszak c. munkája ugyan epikai mű, de verses formájú.

A semmihez nem hasonlító verseskötet Miközben a magyar költészet virágzik, az olvasótábor, finom szóval, „stagnál”. Sok verseskötet jelenik meg, köztük sok jó. Hírlevélíró kedvencei közül van, aki nyelvi teremtő erejét rendre az abszurdon köszörüli, van, aki emberi sorskatedrálisokat épít emlék-forgácsokból.

Van, aki a kötött versformákban való káprázatos jártasságát mutogatja, profán mai témák feldolgozásával.

A korábban csak költőként és műfordítóként ismert Oravecz Imre, aki a legutóbbi évtizedben két regénnyel is jelentkezett, és amelyeket a hírek szerint trilógiává tervez kiegészíteni – az amerikai szabad versen nevelkedett, ebben a kötetében, matematikai szakszóval „határértékben elérte” a prózát (talán tetszenek emlékezni még, hogy ez azt jelenti, hogy nem érte el, de közelebb már nem lehetséges menni…). Talán csak azért érezzük versnek, mert versformában nyomtatták? Az is lehet.

Ez azt jelenti, hogy versei érthetők a be nem avatottak, a verset rendszeresen nem olvasók számára is. Témáit sem rejti véka alá a költő: az öregség, az egyedüllét, a falusi élet szépsége, idős korának ajándéka és veszedelme, egy második fiúgyerek, a madarak élete és az angol nyelven megélt és leírt élmények.

Az öregség és az egyedüllét versei Amit sokan nagyra tartanak Arany vagy Illyés késői verseiben, elsőre szokatlannak hat egy kortárs költőnél. (A zsűrielnök is Arany Őszikéihez hasonlította a nyertes kötetet.) Az öregség lassú változásai

és a falusi egyedüllét együttesen különös élethelyzet – kiélez minden olyasmit, amit a városi lét örömei elfednek.

Nem lehet mást mondani, mint hogy a cicomátlan szavakkal előadott faék egyszerűségű helyzetek érdekesek és meglepőek. Az egyik legmeglepőbb az a darab, ahol „Reménytelen küzdelem” címen versbe foglalja a konkrét gyógyszereket, amelyeket szed, és mi mindent csinál, illetve nem csinál, hogy fenntartsa az életfunkcióit. (A verset lásd a Mellékletben.)

A kötetet talán ciklusonként érdemes olvasni, egyvégtében, így jó, sőt érdekfeszítő olvasmány.

A későn jött kisfiú ürügyén A kötet egyik legerősebb ciklusának címe: Matyi. A költő nem kukoricázik, ezzel a felütéssel indít: „Bánat”. Öreg, hatvankettő voltam, / mikor született, / és szorongva gondoltam rá, / hogy túl fiatal lesz majd, / és nem tud mit kezdeni a halálommal, / nem sejtettem, / hogy van ennél rosszabb: / még életemben elveszített engem. És aztán versről versre követjük az eseményeket. A korai, csúnya válás, a gyerek részleges elvesztése, a korai emlékfoszlányok. Az egész kötet kiemelkedő, nagy verse a „Ne-lista”. Harmincnyolcszor szerepel benne ne szócska: mi NE történjen, ha a kisfia éppen ott van, amikor a költő hirtelen meghal. Más halált szemlátomást el se tud képzelni. (Egy temetői jelenet Matyival a Mellékletben.)

Versek angolul (!)

Helyhiány miatt nem tudunk foglalkozni azokkal a szépséges versekkel, amelyek a régi Szajla világát idézik fel, és a madarak életét leíró darabokkal sem.

A 157. oldalon „Amelyben nem mentegetőzik” címen a kötet váratlanul prózára vált. Higgadtan és szépen elmagyarázza, hogy nem

azért írt angolul is, mert az korunk latinja, és sokkal többen értik, mint a magyart, semmilyen gyakorlati szempont nem vezérelte, az angol nyelv egyszerűen kiválasztotta őt. Eredetileg németül tudott jól, de mindenféle ösztöndíjak révén éveket időzött az Államokban. 85/86ban aztán elvitte magával akkor még kiskorú, idősebbik fiát, Márkot, és hogy jobban elsajátítsák a nyelvet, elhatározták, hogy végig angolul fognak egymással beszélni. És nemcsak akkor tartották ehhez magukat, hanem az azóta eltelt huszonkilenc év során mindvégig. Ez lett az ő különbejáratú nyelvük… Így fejezi be: „Hogy nagy merészség, netán vakmerőség idegen nyelven írni? Lehet. De nem kell nagyobb bátorság, mint ahhoz, hogy az anyanyelvünkön írjunk, sőt, hogy egyáltalán írjunk.”

Hogy milyen ez a huszonhat itt sorakozó vers? Mint angolul verseket is olvasni tudó személy kijelenthetem: éppen olyanok, mint a magyar versek – csak angolul. Egy vaktesztben nem mondanám meg, hogy eredeti angol írta vagy fordítások-e. Azt valószínűleg kitalálnám, hogy egyetlen költő írta őket. A költő nem kompenzál, nem használ ritka szavakat, nem mutogatja, milyen jól tud angolul… Íme egy példa arra, hogy nem nehéz Oravecz angol verseit megérteni: „Challenge” „Living makes me feel lonely, / living and writing make me feel more lonely, / living and writing in English in Hungary / make me feel most lonely / but I cannot resist the challenge.”

Hát igen… „Ilyet én is tudok írni” Lehetetlen, hogy egy verseket rendszeresen nem olvasó embernek eszébe nem jutna ez a mondat. És igaz is. Egy Oravecz-verset mindenki tud írni magyarul is, angolul is. Mint egy-egy jó fényképet mindenki tud csinálni. De már egy sorozatot? Egy ciklust? Egy kötetet? Ugyan kérem…

(Versek, 2005-2014, Magvető, 2015. A kötetet Pintér József tervezte, 187 o., ára 2990 Ft.)

Kell-e változtatni az Aegon-díj rendszerén?

Fel van adva a lecke a díj körül dolgozó segítőknek, közte a Summa Artiumnak: javasoljanak-e bármilyen változtatást? Hogy miért kellene? Hát, mert egy tőkeerős nagy kiadó- és terjesztőbirodalom ez évtől egy nagyon hasonló díjat alapított, és már az Élet és Irodalomban feladott hirdetésük is éppen kétszer akkora volt, mint az Aegoné. Pedig ők nem a győztest hirdették, csak beharangozták a Libri-díjat. Ők egyébként nemcsak szépirodalmat, hanem

tényirodalmat is díjaznak. Mégis, a döntősök listája 70 százalékban azonos az Aegon shortlisttel…

Lehet csak prózára szűkíteni a díjat (se vers, se dráma), amúgy is ez szolgálná a legjobban az olvasás népszerűsítését.

Lehet a zsűribe több tanárt és olvasás-népszerűsítő szakembert felkérni.

Lehet, esetleg, a díj összegét emelni (amúgy is itt lenne az ideje, tizenkét év után, hárommillióról, mondjuk ötre, a Libri úgy is csak egyet ad). Aztán lehet a díj mellett fordítási költséget is adni, hiszen az Aegon multi cég, jól állna neki az ilyesmi.

Melléklet

Oravecz Imre három verse a távozó fa című kötetből Tájékozódás Tévéből, rádióból, újságból már csak az időjárásjelentés érdekel, ha tudni akarom, uralkodik még a Rossz a világban, csak embertársaim arcára nézek.

Ne-lista Ne haljak meg, mikor velem van, ne legyen este, ne játsszék a szobájában az emeleten,

ne hallja a puffanást, mikor elesem lent a nappaliban, ne jöjjön le megnézni, mi volt az, ne lássa, mint vonaglom a padlón, ne kérdezze, mi bajom, ne higgye, hogy alszom, ha már nem mozdulok, ne próbáljon felébreszteni, ne hagyjon ott azzal, hogy később visszajön, ne rémüljön meg, ne fakadjon sírva, ne szólítgasson, hogy apa, apa, ne essen pánikba, mikor látja, hogy hiába, ne fusson a telefonhoz az anyját hívni, ne vétse el a számot, ha mégis, ne dobja el a kagylót, ne rohanjon a bejárati ajtóhoz, ne essen még jobban kétségbe, ha nem tudja kinyitni, ne másszon ki az előszobaablakon az udvarra, ne valljon kudarcot a kapuval is, ne roskadjon le tehetetlenségében, ne szaladjon a kutyákhoz vigaszért, ne felejtse el, hogy fél tőlük, ne hagyja nyitva a karámkaput, ne menjen vissza a házba, ne feküdjön mellém, ne fogja a kezem, ne őrizzen, mint hű eb, ne égesse nappal is a villanyt, ne felejtsen el közben enni, inni, ne érkezzen meg harmadnapra az anyja, ne törje be rendőri segédlettel az ajtót, ne örüljön az anyja jöttének, de ne is nézzen rá vádlón, hanem közömbösen tűrje,

hogy kézen fogva elvezeti, mialatt a hatóság intézkedik elszállíttatásomat illetően.

Reménytelen küzdelem Magas vérnyomás ellen Prenessát szedek, csontritkulásomat Calcisedron-D-vel próbálom megállítani, koleszterinszintemet Torvalipinnel csökkentem, agyműködésemet Nootropillel serkentem, szívem bétareceptorait Metropollal blokkolom, ízületeimet Proenzi 3-mal rugalmasítom, vitaminszükségletemet ginzenges multivitamintablettákal elégítem ki, rendszeresen megnézetem a prosztatámat, ősszel influenza elleni védőoltást adatok magamnak, eltávolíttatom minden gyanús szemölcsömet, fogyasztok alkoholt, de egészségesen élek, gyógyfürdőbe járok, reggel gerinctornázom, este tajcsizom, délelőtt írok, délután biciglizem vagy sétálok, fizikai munkát is végzek, nyáron füvet nyírok, télen fát hasogatok, régebben síeltem is, de a csontritkulás miatt már nem merek, könnyen emészthető ételeket fogyasztok, sok zöldség, tejtermék, kevés fehérje, az ebédet kihagyom, a vacsorát kellene, de képtelen vagyok rá,

a tévében csak az időjárásjelentést nézem, filmet csak akkor, ha 11 előtt véget ér, és így van elég időm megnyugodni, ha felkavar, egyedül élek, de nem gubóztam be, érettségi találkozókra, nyugdíjas kirándulásokra nem járok, de tartom a kapcsolatat a nagyfiammal, és programokat szervezek a kisfiamnak, mikor velem van, a barátaimat is felkeresem, vagy vendégül látom, mármint a még élőket, jó viszonyban vagyok a szomszédaimmal, kivéve egyet, aki nem köszön vissza, magam főzök, magam mosok magamra, rendszeresen tisztálkodom, még nincsen öregségszagom, legalábbis nem vettem észre, hogy elhúzódnának a közelemből a fiatalok, kerülöm az izgalmakat, ha laborleletek alakjában jelentkeznek, akkor persze tehetetlen vagyok, nem akarok a múltra gondolni, ha mégis megrohan egy-egy fájó emlék, elszigetelem, karanténba zárom, nehezen alszom el, és egy óra multán felébredek, terápiaként olyankor olvasok, ha nem segít,

altatót veszek be, a rossz álmok ellen úgy védekezem, hogy későn fekszem le, hogy kevesebb időt kelljen alvással tölteni, töröm magam, de hiába, nem tudom kijátszani az öregedést, a természetet.

RÉGEBBI TÉTELEK A régebbi tételeket kérésre megküldjük.

Vademecum 555: Hét amsterdami kaland Vademecum 553: Vastag könyvek dicsérete Vademecum 542: Tizenöt kultúrával (néha csak lazán) kapcsolatos nem elcsépelt karácsonyi ajándék ………………

Summa Artium („A kultúra támogatása — a támogatás kultúrája”) 1054 Budapest Honvéd utca 3. V. emelet 13.

T/F 06 (1) 318-3938. W www.summa-artium.hu Számlaszám: Magnet Bank 16200010-10045806