Víkend mátyássy áron filmje

Víkend – Mátyássy Áron filmje Tavaly, amikor a mozikban vetítették, valamiért kimaradt ez a film, most a HBO GO szolgáltatás kínálta fel. Az első magyar thrillerként hirdették, de nem működött a promóció, és nem azért, mert nem ez volt az első igazi magyar thriller. (Leginkább Grigor Attila Nyomozója volt az).

Három budapesti „sikermagyar” egy erdélyi vadászatra utazik, hogy kipihenjenek egy kedvező első fokú bírósági ítéletet. Nem nagyon értjük, hogy a femme fatale-ba oltott pénz- és hataloméhes, csinos ügyvédnő mit keres tesze-toszának tűnő férje mellett, de a legkevésbé sem csodálkozunk, amikor kiderül, hogy nagymenő védencével is kavar.

A thriller lényege a feszültséggazdálkodás – hát ebben itt nincs hiba.

Egy helyi ember véletlen lelövése aztán mindent felborít– hát még akkor, amikor egy idő után kiderül, hogy a hullát – úgy látszik – „odakészítették”. Mindenki gyanús lesz: a fővadász, a túlkoros helyi menyecske, a fiatal pasija… Izgalmas, pörgős film, amelynek nagyon jellegzetes atmoszférát ad az erdélyi táj. Az erdélyi emberek egy ideig csak görög kórusféle statiszta-szerepet töltenek be, aztán kiválik közülük egy nagyon erős nőfigura, aki egy idő után a mérleg nyelve lesz. Afféle emlékezetes thriller. Kevés magyar film ütötte meg eddig ezt a mértéket.

Előzetes itt.

Ahogy befejeztem a filmet, határozott örömérzés fogott el, mert látnivaló, hogy mekkorát fejlődött a magyar film (a Víkend nem kiemelkedő darab). Annak is örülnünk kell, hogy a 2010-ben elindított új kultúrpolitikának van legalább egy ágazata, amelyik, ha korlátokkal is, de nevezhető „sikerágazatnak”. (Nézzék csak meg ezt a listát, amelyet a hvg.hu egy évvel ezelőtt készíttetett fiatal kritikusokkal, a 21. század legjobb magyar filmjeiről, lásd itt.)

A lista 2010 után bemutatott filmjeit kiegészítettem néhány személyes élményemmel, illetve az idén bemutatott két filmmel. Íme a Vademecum szubjektív 12-es listája a figyelemreméltó új magyar filmekről, ábécérendben: – Fehér Isten (Mundruczó Kornél, 2014), – Félvilág (Szász Attila, 2015), – Hurok (Madarász isti, 2016), – Isteni műszak (Boldizsár Márk, 2013), – Liza, a Rókatündér (Ujj Mászáros Károly, 2015), – Saul fia (Nemes Jeles László, 2015), – Swing (Fazekas csaba, 2014), – Szabadesés (Pálfi György, 2014), – Tiszta szívvel (Till Attila, 2016), – Utóélet (Zomborácz Virág, 2014), – VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor, 2014), – Víkend (Mátyássy Áron, 2015).

Elnézést, hogy összehasonlításul a futballt hozom szóba, hiszen a magyar filmek helyzete, talán ha egyezred annyi embert érdekel Magyarországon, mint a foci. Mégis, emlékezzünk csak, hogy a legkisebb pozitív jelre (amikor óriási szerencsével kijutott a csapat az EB-re) „ugrott az ország”, záporozott a szimpátia a csapat felé – nyilván ennek is része volt a csoportmérkőzések óriási sikereiben.

A magyar film esetében hiába voltak bátorító jelek, sőt, egyértelmű sikerek (sőt, a Saul fia által elnyert „filmes Grand Slam”-mel felérő díjeső), a magyar nézők távollétükkel tüntettek. Először még lehetett hibáztatni a rossz, elégtelen marketinget. Ennek ellenpróbája volt a hatalmas promócióval kísért Tiszta szívvel. És azt se nézték az emberek…

Vademecum olvasók! Legalább ti pártoljátok a magyar filmeket… Ígérem, elnyeritek méltó jutalmatokat!

(100 perc, fényképezte: Győri Márk, látvány: Szabolcs János, vágó: Gothár Márton, szereplők: Gryllus Dorka, Lengyel Tamás, Simon Kornél, Árpa Attila, Vass Teréz, Szabó Domonkos, Papp János, Bárnai Péter.)