Az Uvaterv-tűz után Talán sokan olvastak róla, hogy múlt hét csütörtökön egy elektromos zárlat miatt leégett az Uvaterv nevű – valaha állami – tervezővállalat egyik pinceraktára. Itt tárolták a kb. százezer síkfilmből és papírképből álló fotótárukat, amelyet a Fortepan éppen digitalizálni készült. Hónapokig tartottak az előkészületek (először elhajtották őket, azt hitték, pénzt akarnak). Aztán sikerült szerződést kötni, de csak a helybeni szkenneléshez járultak hozzá. Vettek speciális állványt, fényképezőgépet, néhány önkéntes munkatárs már hónapok óta szortírozta a képeket (mert persze a Fortepan mindig válogat). Amit a tűz nem emésztett el, azt alaposan tönkretette a víz. Szombat délelőtt a felhívásra majdnem száz új önkéntes jelent meg, hogy hazavigyen, kiáztasson és megszárítson néhány száz vagy ezer negatívot és papírképet. Az eset, nem kétséges, szörnyű. Mégis felmerül a kérdés (mindig felmerül!): lehet-e jó hozadéka? Nem arra gondolok, hogy megkétszerezik a Belügyminisztérium során található tűzoltóságköltségvetést (bár nyilván ez sem ártana). Hanem hogy valamiképpen ráirányul a figyelem arra, hogy az analóg filmek és papírok mindig veszélyben vannak. Ha nem a tűz, akkor a szakszerűtlen tárolás, a penészedés, a vagy éppen a feledés fenyegeti őket. A fentebb már említett boldogabb országokban ilyenkor az szokott történni, hogy az illetékes miniszter felhívja telefonon az ezzel ügyködő civil szervezet vezetőjét, és udvariasan meghívja magához egy beszélgetésre. Ott ajánl egy összeget arra, hogy a munkát meggyorsíthassák. Amint a vendég elmegy, bizottságot állít fel, hogy mit lehetne tenni országosan a fotódigitalizálás meggyorsításra. Esetleg miniszteri biztost nevez ki egy év időtartamra. Ilyenkor az első, aki eszébe szokott jutni, az nem egy kenyeres pajtása a saját politikai hátországából, hanem azonnal arra gondol, hátha vállalná ezt a
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.