Uraim, mit akarnak tőlem – Jarosław Kurski és Adam Michnik hatoldalas Polański interjúja

„Uraim, mit akarnak tőlem?” – Jarosław Kurski és Adam Michnik hatoldalas Polański interjúja a Magyar Narancsban Roman Polański, aki egy pillanatra maga is feltűnik egy koncert során a Tiszt és kém című új filmjében, már 87 éves, de tizenöt-húsz évet letagadhatna. Mintha az idő nem fogna rajta, ma is töretlenül dolgozik.

Pedig sem a történelem, sem a privát sorsa nem kímélte. Emlékezetes módon 1969-ben, mialatt ő Londonban dolgozott, a Manson banda Los Angelesben brutálisan meggyilkolta nyolc hónapos terhes, színésznő feleségét. 1974-ben történt a hírhedt eset, amikor Jack Nicholson lakásán lefeküdt egy kis híján 14 éves lánnyal. Ennek következményei elől menekül már 46 éve. (Közben azért összesen 333 napot töltött börtönben vagy házi őrizetben.) Az esetet elismerte, később, már a nő felnőtt korában pénzbeli kártérítést is fizetett.

Polański ismeretes módon nem szokott interjúkat adni, a lengyel napilappal azonban kivételt tett. Vastag mappákkal érkezett, minden állítását bizonyítani akarta.

A Magyar Narancs talán történetének leghosszabb interjúját közölte, a főszerkesztő, Bojtár B. Endre fordításában. Eredetileg a Gazeta Wyborcza nevű lengyel napilapban jelent meg 2019. december 21-én.

A Narancs stábja egy rövid keretes anyagban mesélte el Polański tragikusan induló életét. Így kezdődik: „Raymond Liebling néven született Párizsban, 1933. augusztus 18-án.

Szülei Párizsban ismerkedtek meg, ahová az apja, Marian (Mojzesz) Liebling (1903-1983) a 20-as évek végén vándorolt ki, hogy híres festő legyen. Édesanyja, Bella Katz (1900-1943) apai ágon oroszországi zsidó családból származott, dolgos és csinos asszony volt. A család Párizsban a rue Saint Hubert 5. szám alatt lakott egy lepusztult bérház harmadik emeletén. Nem ment jól a soruk, féltek a növekvő antiszemitizmustól, és hazaköltöztek Krakkóba, Marian szülővárosába. Itt a Komorowski utca 9.-ben laktak, ahol Lieblingnek kegytárgyakat és játékszereket áruló kis boltja volt.”

Az interjú kitér a rendezőt ért minden vádra, egyenként sorra veszi az újabban előkerült erőszak-vádakat. Mintaszerű újságírói munka.

Érdemes elolvasni, már csak azért is, hogy árnyaltabban lássuk a me too mozgalom vadhajtásait.

Idézi például a Variety című lap 2017-es cikkét, amelyben az olvasható, hogy Samantha Geimer, az egykori tinédzser, ma 55 éves nagymama a bíróságon ezt vallotta: „Kérem a tisztelt bíróságot, hogy az irántam és a családom iránt való könyörületességből zárja le végre ezt az ügyet. Emberi lények vagyunk, nem pedig győzelmek és vereségek. Letartóztatták. Tudom, hogy már másnap megbánta, amit tett. Mindez számomra korántsem volt olyan traumatikus, mint azt mindenki hinni szeretné. Szexuálisan aktív tinédzser voltam, és bár félelmetes volt a dolog, de nem volt különleges. Úgy vélem, ennél sokkal rosszabb dolgok is történnek emberekkel.” – Geimer azt is vitatta, hogy Polański pedofil lenne. – „Végül is majdnem 14 éves voltam, és nem 10.” (Variety 2017. június 9.)

Az interjú alaposan tárgyalja a rendező fiatal korának eddig nemigen ismert aspektusait. Egy katolikus családnál való több éves bujkálását, azt, hogy miként tagadta ki hitéből egy katolikus pap, hogyan úszta meg a katonaságot, hogyan hatott rá 11 éves korában az Émile Zola élete című amerikai film. És legfőképpen arra, hogy miért nem válaszol az újabb és újabb, egyre képtelenebb erőszak vádakra. És hogy mit szól ahhoz, hogy a Francia Filmművészek Társasága éppen kizárni készül őt soraiból, és hogy miért ragaszkodott ahhoz, hogy legújabb filmje franciául készüljön el, ne angolul.

Néhány részlet az interjúból, a Magyar Narancs online változatán, itt.

Melléklet: Roman Polanski korai évei Raymond Liebling néven született Párizsban, 1933. augusztus 18-án.

Szülei Párizsban ismerkedtek meg, ahová az apja, Marian (Mojzesz) Liebling (1903-1983) a 20-as évek végén vándorolt ki, hogy híres festő legyen. Édesanyja, Bella Katz (1900-1943) apai ágon oroszországi zsidó családból származott, dolgos és csinos asszony volt. A család Párizsban a rue Saint Hubert 5. szám alatt lakott egy lepusztult bérház harmadik emeletén. Nem ment jól a soruk, féltek a növekvő antiszemitizmustól, és hazaköltöztek Krakkóba, Marian szülővárosába. Itt a Komorowski utca 9.-ben laktak, ahol Lieblingnek kegytárgyakat és játékszereket áruló kis boltja volt.

A háború kitörése után az apa fémmunkásként dolgozott egy fegyvergyárban. Az anya takarítónő volt a Wawelben, ahol Hans Frank, Lengyelország náci kormányzója székelt. A család a krakkói gettóba kényszerült.

Minthogy a szőke, fürtös hajú Románnak nem volt zsidó külleme, az apja kivitte a gettóból és egy katolikus családhoz adta, ami „a Liebling

család minden ékszerét és megtakarítását felemésztette”. Román ki-be járt a gettóból.

1943 februárjában előrehaladott másállapotban lévő édesanyját Auschwitzba deportálták, ahol gázkamrában meggyilkolták. Ugyanígy halt meg a nagyanyja, Maria Liebling. Anyja első házasságából született nővére, Anette túlélte a lágert.

A krakkói gettó likvidálásakor (1943. március 13.) Román tanúja volt az apja letartóztatásának, aki, miközben elhurcolták, még egy odavetett „menekülj!” felszólítással figyelmeztetni tudta őt.

A háború hátralévő két évében lengyel családoknál bujkált. A háború után visszagyalogolt Krakkóba, ahol 1945 elején viszontlátta nagybátyját, Stefant. Aztán visszatért Mauthausenből Román apja is.

Wanda Zajączkowskával tért haza, akivel később összeházasodott. Az ő kedvéért változtatta meg a nevét Polańskira. Roman nem szívlelte a mostohaanyját: „Apám viszonyát Wandával az anyámmal szembeni megbocsáthatatlan árulásnak tekintettem.” Román végül łódżi filmfőiskola rendező szakára nyert felvételt. A tanulmányai során apja támogatta anyagilag, akit Krakkóban hózentróger királynak hívtak, minthogy egy nadrágtartót, nyakkendőt és egyéb férfi fehérneműt gyártó kis üzemet vitt.

(Magyar Narancs, 2020. október 1., 34. o.)