Ünnep Pannonhalmán Megkérdezték, részt akarok-e venni az ünnepi szentmisén – hát persze, hogy akartam. És abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a főapát, mindenféle notabilitás után engem is név szerint üdvözölt… A mise után átvonultunk a 200 éve épült Főkönyvtárba. Ott Konrád atya, a filmszínész külsejű és orgánumú kulturális igazgató volt a házigazda. Bemutatták a Szent Márton-emlékbélyeget, amelyet Várszegi Asztrik főapát és Veres András szombathelyi püspök pecsételt le először, aztán egy diák részleteket olvasott fel egy Szent Mártonról szóló, vele egykorú, frissen magyarra fordított könyvből. Aztán én következtem. (Kis megnyitó beszédemet elolvashatják a Függelékben.) Aztán lementünk a kiállítás terébe, ott a főapát élesített egy mobilalkalmazást, és a három fotográfus mondott néhány szót valamelyik saját sorozata előtt. Ezután, hatalmas megtiszteltetésként, a refektóriumban volt állófogadás, ott, ahol a szerzetesek is étkezni szoktak. (Ezúttal nem volt felolvasás…) A főapát kifaggatta a jelen lévő főszakácsot, hogy mit főzött nekünk, ezt követően asztali áldást mondott. Aztán jöhetett a lakoma. Érdemes megnézni a kiállítást, kiszakadni egy napra a rohanásból. Az ember nem minden nap jár egy 1020 éve folyamatosan működő (magyar) intézményben. Érdemes megnézni az utóbbi években emelt kortárs épületeket is. Annyi van belőlük, hogy erre még visszatérünk. Hazafelé azon tépelődtem, vajon van-e köze Pannonhalma közismert nyitottságának ahhoz, hogy közvetlenül Róma alá tartozik? Úgy gondolom, kell lennie.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.