Totthbenedekholtverseny

Totth Benedek: Holtverseny Becsületszavamra mondom, elkezdtem olvasni a könyvet, még mielőtt elnyerte volna az elsőkönyveseknek kiírt Margó díjat. Egyből éreztem, vérbeli prózaíró regényét tartom a kezemben. Az első fejezet egy őrült éjszakai autókázás története. Az egyszerre részeg és beszívott társaság egy gazdag papától elcsent autóval rohan körbe-körbe az éjszakában.

Tudatuk működőképes megmaradt morzsalékát arra használják, hogy csitítsák a Kacsa becenevű vezetőt, ne rohanjon annyira, de közben ugratják is egymást. Hallatlanul eredeti, pontos nyelven. Totth Benedek eleven és dús szlengje sose bicsaklik ki. A regény első lapján érezzük a gerincünkben, hogy itt valaki meg fog halni.

A társaságról hamar kiderül, hogy nem csak osztálytársak, hanem együtt úsznak a helyi kisvárosi sportegyesületben. Az úszást is imádják, nem csak az italt, a kábszert, a sietős szexet, meg a pornót. A két világ között élnek kifeszítve – ettől van a regénynek igazi tétje.

(Azért is volt annyira üdítő olvasni ezt a könyvet, mert előtte vágtam a sarokba, a lassanként egyre jobban elzüllő Kondor Vilmos új, ma játszódó krimitörténetét. Főhőse a részeges, elvált nyomozó ezt mondta egy belső monológban, a rosszul vezető rendőrkollégára reagálva: „megfogtam a majrévasat”. Igazság szerint csak néhány oldallal később telt be a pohár, amikor megérkeznek az irodába, és megkönnyebbülten sóhajt fel: végre elengedhette a majrévasat…)

Totth Benedek nyelve ellenben friss, mai és sohasem céltalan. Az amerikai regények fordítása közben elsajátított technikák tökéletesen működnek a magyar élményanyaggal. Egy tucat (nem egyszer mindenféle testi értelemben is) egymásba gabalyodott magyar fiatalt látunk működés közben. Látlelet a fiatalok Magyarországáról.

Egyrészt olyan, mint egy műtét közben vett minta, másrészt viszont – hiába utal arra a szerző, hogy ez a nemzedék aligha lesz képes megállítani a kedvezőtlen magyar folyamatokat, ez mégsem egy tragikus könyv, mert helyenként nagyon vicces. Klasszikus

diákcsínyek, barátok mamájáról való álmodozás, a lelki segélyszolgálatos, együttérző egyetemista lánnyal való beszélgetés, önkielégítés céljából, ilyesmik tarkítják a gyorsvonat sebességével rohanó cselekményt. Közben van utált-kiröhögött vidéki edző, akire mégis hallgatnak, gonosz(nak tartott) szigorú matektanár, szadista általános iskolai igazgató és fásult rendőrpár, özvegy anyuka, és egy csapat vaddisznó – akárcsak Térey új verses regényében, itt is jelentőségteljes a szereplésük.

Nagyon jó, mert érett és hibátlan - azaz nem tipikus - első könyv a Holtverseny, az 1977-ben Kaposváron született szerző könyve. Érdeklődve várom, milyen könyvet tud írni, ha már nem áll rendelkezésre a saját fiatalsága, mint nyersanyag. Állítólag filmet is terveznek a könyvből. Jó nehéz lesz kitalálni, mit kezdjenek legfontosabb erényével, a narrátor fiú nyelvével. Dragomán György, aki az egyik első olvasója volt, ezt mondta róla: „Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz.”

(Magvető, 2014, a borítót Szabó Levente tervezet, 246 o., 2990 Ft.)