Tothbarbalicsistvanaforizmak

Tóth-Barbalics István: Aforizmák (In memoriam Losonczi Péter) (2000, 2015 június, Öv alatt rovat, 4-9 o.)

Azt hinné az ember, hogy az aforizma réges-rég kiment a divatból, mint a gótika, a terzina versforma vagy a tóga. Erre tessék, a 2000 folyóirat legújabb száma egy csokorra való igen kitűnő aforizmát közöl. A szerző, a lap végén található lista szerint könyvtáros. Az interneten néhány igen jó könyvkritikáját is felleltem. A szerző egy Brüsszelben dolgozó, nemrég fiatalon elhunyt filozófus, zöldaktivista emlékének ajánlotta a sorozatot.

Három kedvencem: Az aforizma egy olyan felület, mely hitelesen tükrözi azt a mélységet, amely nem létezik. Vagy – ha poétikusabb próbálnék lenni – az Alice Csodaországban vigyorrá sorvadó Cheshire-e Macskája: a ködből előtörő merész hegycsúcs, melyről csak a stílus felhőinek szétoszlásakor derül ki, hogy nincs is alatta hegy.

(Egy hallgatódzó író noteszából:) A fecsegés az én Bakonyom. Ördög tudja: a kézirat önmagában soha nem elég. És a +1: Már a felső tagozatban is a pénteki utolsó óra előtti szünetet szerettem a legjobban: mikor már majdnem vége a munkának, ám mégse. Lehet ábrándozni a közeli szabadságról, mely azonban – kilépve a sulikapun – mindig szétfoszlott kezeimben. Megálmodni igen – élvezni sosem.

2000 folyóirat, 2015 június, 4-9. o., ára 600 Ft.)