Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat Tolsztoj életművének kisebb darabjai mindig is a nagy adósság kategóriájába tartoztak nálam. De annyi a jó, új könyv… kellett valami apropó. Hát most Borisz Akunyin egyik interjújában olvastam, hogy ez a kisregény az egyik legnagyobb kedvence. Így kezdődik: „A földeken át mentem hazafelé. Nyár derekán voltunk; a rétet már lekaszálták, s éppen a rozs aratására készültek.” A következő bekezdést, a táj színpompás leírását nem mertem kimásolni, mert félek, hogy olvasóim, akiket nem éppen tolsztoji hangulatban talál a szöveg, ijedten odébbállnak. (A mellékletbe azért bemásoltam, mert Tolsztojnál is ritka az ilyen szép leírás.) Az író nagy csokrot szed, aztán a nemrég elvégzett szántás okozta pusztításon mereng. Végül talál egy bokrot, amelynek egyetlen ágát valahogy elkerülte a mindent kifordító ekevas vagy mindent eltaposó kerék, és amely így újra feltápászkodott. Erről a növényről jutott eszébe a „régi kaukázusi történet”, amelynek egy részét saját szemével látta, más részét hallotta, a többit képzeletében kiegészítette. Itt kezdődik Hadzsi Murat, a legendás csecsen hadvezér története. (Szőllősy Klára fordításában még a „csecsenc” szó szerepel.) Először még mint üldözött jelenik meg, akit el akarnak fogni. Mint vendéget látjuk, aki sok előkelőséget mutatva, nemes idegenként fogadja el az őt bújtatók szívességeit. Szeret szentenciákban beszélni. (A kedvencem: „A kötél akkor jó, ha hosszú, a beszéd meg akkor, ha rövid.”) Hamarosan látjuk, ahogy átáll az orosz gyarmatosítókhoz. Itt aztán tollba kell mondania életét egy tatárul jól beszélő cári tisztnek, itt ismerkedünk meg gyerek- és ifjúkorával. Közben egy egész sor orosz tiszt döntésén múlik Hadzsi Murat sorsa, megismerjük az ő bonyolult, egymáshoz való viszonyukat, aztán egy futárral Pétervárra érkezünk, az átállt csecsenc sorsa oda-vissza fordul, végül I. Miklós cár bőrébe
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.