Tiboru, a blogger új kalandja
A Vademecum Hírlevél már huszadik évében jár, írásához számos
forrásból igyekeztem ihletet meríteni. Próbáltam úgy írni, mint a New Yorker hetilap Talk of the Town rovatának szerzői (ezt Dragomán
György egyszer volt szíves észrevételezni!), sok éve követem Fáy
Miklós blogját, buzgón hallgatom az azéletmegminden és a Buksó, valamint a Tangó és Kes című podkásztokat. És most lett egy új
kedvencem. Véletlenül feliratkoztam a Tiboru mesél című hírlevélreés el nem mulasztanám. Annyira jónak találom. Így határozza meg magát: „Rövid katona- és rendvédelem-történeti sztorik és érdekességek, mindezek színesítve néhány személyes emlékkel.”
Sose hallottam Tiboruról, azaz az 1962-es, temesvári születésű Tóth Tiborról. Azaz a Konteó című könyveit láttam a boltokban, de soha nem nyúltam értük. Én kisfiúként rajongtam a fegyverekért meg a II. világháborús amerikai és brit tábornokokért, és ilyen szűk körben talán beismerhetem, hogy gyermekkorom egyik legboldogtalanabb napja volt 1965-ben, amikor bejelentették, hogy mostantól csak öt évente lesz díszszemle... Mire katonakorba léptem, egy apró, de makacs egészségügyi problémám megakadályozott abban, hogy fegyvert vehessek a kezembe, de akkor már ebben a hadseregben nem is akartam volna...
Tiboru nagyszerű fickó lehet. Ő találta fel pl. a konteó kifejezést.
Amíg el nem olvastam a Forbes vele készített alapos interjúját, azt hittem, hogy ez az angolból jön, de nem. „Azon ritka nyelvújítási alkalmak egyike, amikor, ha nem is órára és percre, de napra pontosan meg tudom mondani, hogy mikor született. 2008. december 10-én, még a blog.hu-s első konteó-blogposzt megjelenésekor gondolkoztam valami frappáns, könnyen megjegyezhető néven. Az
»összeesküvés-elméletek.blog.hu« nagyon hülyén hangzott volna, így a legegyszerűbb szóalkotási technikával – lásd: maszek – raktam össze ezt a mozaik szót a konspirációs teóriák kifejezésből. Így született a konteo.blog.hu (ma már konteo.blogrepublik.eu – a szerk.).”
Tiboru eredetileg karbantartó géplakatos volt, aztán két évtizedig rendőrtiszt (többek között a Magyar Rendőrség Tanúvédelmi Szolgálatának parancsnoka volt). 2009-ben leszerelt, volt fizika- és technikatanár, biztonság- és védelempolitikai szakértő – de ma már csak bloggerként határozza meg magát.
Húsz évig volt bűnügyi nyomozó, széles körű nyelvtudása miatt sokszor küldték külföldi továbbképzésekre, sok története onnét származik.
Írásait olvasva mindig elámulok, hogy mennyi minden hasznos mellékterméke volt a háborúknak. Az egyik ilyen közelmúltbeli poszt azzal foglalkozott, hogyan találták fel a ceruzát a napóleoni háborúk idején, mikor a tengeri zárlat miatt megnehezedett a grafit importja.
De egyik történeten sem derültem annyit, mint a kennedysen. Olyan rövid, hogy ide is másolom:
JFK szivarjai
1962. február 6-án késő délután J.F. Kennedy elnök behívatta az Ovális Irodába Pierre Salingert, a Fehér Ház sajtófőnökét. A következő beszélgetés zajlott le közöttük:
Pierre, a segítségére van szükségem.
Parancsoljon, Elnök Úr.
Szükségem lenne néhány szivarra.
Természetesen, intézkedni fogok. Hány darabot és milyet
parancsol?
Körülbelül ezer kubai Upmann Petit Corona-ra gondoltam.
Tudja, ez a kedvencem.
És mikorra óhajtja?
Holnap reggelre.
Salinger szemei kicsit elkerekedtek, de fegyelmezett közszolgaként csak bólintott. Visszament az irodájába, felemelte a telefonkagylót és
elkezdett tárcsázni.
Másnap délelőtt az elnök ismét bekérette Salingert.
Nos Pierre, hogy állunk?
Elnök Úr, 1200 Petit Upmannt ma hajnalban leszállítottak, már az itteni humidorokban [speciális szivartároló dobozokbanTiboru.] vannak.
Köszönöm, Pierre, nagyszerű munka volt!
Majd Kennedy odaült az íróasztalához, kinyitotta az azon fekvő
dossziét és egy határozott mozdulattal aláírta a Kuba elleni totális
kereskedelmi embargót elrendelő jogszabályt, amely azonnali
hatállyal megtiltotta MINDEN kubai termék importját és ezek
árusítását az Egyesült Államokban.
Hát mit lehet ehhez hozzátenni János Evangéliumán kívül:
»Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!«
(Amikor Kubában jártam, ezt is kipróbáltam. Ez nem a reklám helye, de nekem bejött. És ne feledd: a dohányzás káros az egészségre!)
(2024 - 03 - 29)
Ugye milyen tömör, és milyen gusztussal van előadva. A többi történet is ilyen.
Tiboru mesél. Smejkál Péter interjúja a Forbes-ban (2020. szeptember 21.), elolvasható itt.
A portré Sebestyén László felvétele.
