Thi Bui The Best We Could Do (An Illustrated Memoir) A legjobb, amit tehetünk_674

Thi Bui: The Best We Could Do (An Illustrated Memoir) – „A legjobb, amit tehetünk” Ennek a hatalmas sikerű – egyelőre csak angolul létező – képregénynek a szerzője, Thi Bui (egy hölgy), három hónappal a vietnami háború vége előtt született. Kicsi gyerekként, egy lélekvesztőn menekült szüleivel és sok testvérével együtt Malajziába, onnét települtek át az Egyesült Államokba.

Hiába tud sok mindent az ember Vietnamról, a háborúról, ez a képregény letehetetlenül érdekes és izgalmas. Sőt, mindvégig van benne valami megindító. A sok kiszolgáltatottság és szenvedés érdeklődést és együttérzést kelt, de nem sajnálatot. És mindvégig érezzük, hogy ezt a történetet csak képregény formájában lehetett elmesélni. Nincs benne semmi kitaláció, a tizenvalahány évig készült könyv a családja körében végzett alapos oral history kutatással kezdődött. Nem idealizál semmit és senkit, apját különösen kritikusan szemléli, tetteit nem mentegeti, inkább az átélt dolgok mélyére próbál ásni.

A szerző saját gyermeke születésétől indulva (2005), a 21. századi filmekből és irodalomból ismerős, állandó időugrálással meséli el saját, gyerekkori kalandjait, aztán a szülei és nagyszülei históriáját.

Thi Bui anyai felmenői igen jómódú emberek voltak, apja szerény származású, aki elcsavarta a szép és gazdag lány fejét. Mint tanárok Dél-Vietnam egy távoli vidékére költöztek, hogy ott találjanak független megélhetést, aztán a háború okozta gyors infláció elértéktelenítette a fizetésüket. Azokhoz tartoztak, akik nem tudtak elmenekülni az utolsó helikopterekkel, próbáltak túlélni az új rendszerben, de aztán elvesztették a megélhetésüket. Rettegni kezdtek az internálástól, a szomszédok feljelentésétől, és mindenüket eladva, többekkel együtt vettek egy rozoga hajót és nekiindultak a tengernek.

Összetartó, szorgalmas, jól szervezett népségnek látjuk a vietnámiakat. A könyv megmutatja, hogyan lesznek a kis házikóban tizenegyvalahányan nyomorgó, három rokon család gyermekeiből szinte kivétel nélkül főiskolát, egyetemet végzett, teljes értékű amerikaiak. Az olvasó szimbolikusnak érezheti, hogy míg anyja fél tucat gyereket nevelt fel (néhányat el is temetett), addig Thi Bui nem vietnámi férjet választott, és csak egy gyereke van.

Hallatlanul komplex történet, amely azzal fejeződik be, hogy a szerző már tízéves kisfiát mustrálja, és a jövőjén töpreng. Elégedetten szögezi le, hogy a gyereket már nem fenyegeti háború és kiszolgáltatottság, nem fontosak a szülei sem. De talán szabad lehet.

Ez a képregény leginkább az igazi, egyéni szabadságról és az ahhoz vezető végtelenül rögös útról szól.

(Abrams ComicArts 2018, 330 o., ára $ 17.99)