Testről és lélekről – Enyedi Ildikó magyar filmje Sokat és sok találó dolgot írtak erről a varázslatos filmről. Alig van mit hozzátennem. A nagy élmény már a Művész mozi előcsarnokában kezdődött, ahol a körútra kilógó sorban az emberek egymást taposták a jegyekért. A nyugodt tempójú filmben mindvégig a realizmus és a mágia keveredett. És sokszor, mindig váratlanul lehetett nagyokat nevetni. Mindig a női főszereplőn – a nyilvánvalóan súlyosan autista Márián, a vágóhídi állatorvosnőn. Az egész mozi önfeledten dőlt a nevetéstől, és senki sem akarta ezt a nevetést visszafojtani, „pedig úgy illik”. Számomra külön élmény volt, hogy a férfi főszereplőt, a sikeres kiadói igazgatót, Csehov-fordítót diákkorom óta jól ismerem, és itt mégis egy pillanat alatt elhittem róla, hogy egy béna kezű, vágóhídi gazdasági igazgató, aki minden ujjára találhatna nőt, de már leszámolt a szerelemmel. Mígnem egy nap… Van a filmben két rövid ún. „cameo-alakítás”, két nagy színésztől, amely nagyon emlékezetes. Jordán Tamás Mária pszichológusát alakítja, aki gyerekkora óta kezeli a nőt, és már rég szeretné átadni egy felnőtt-specialistának. Egy elkínzott, tehetetlen ember vergődését látjuk, aki – bár nagyon akar – képtelen jobban segíteni. Mácsai Pál pedig egy simlis helyi rendőrnyomozót játszik, aki látszólag csak az ingyen bélszínre hajt, de közben átlát mindenkin. Mestermunka volt, ahogy a sminkesek és a fodrászok célirányosan elcsúfították a színészt. Mielőtt ezeket a sorokat leírtam, élmény-frissítés céljából megnéztem az előzetest. Kis híján elsírtam magam. Az előzetes egy külön remekmű. Megtekinthető itt. Enyedi Ildikót kérdezi Till Attila a Propaganda című tévéműsorban itt. Nagyinterjú Morcsányi Gézával a Magyar Nemzetben, itt.