Térey János: Protokoll (regény versekben) (Ismétlés a Vademecum 296. számából.) Már legalább kétszer ajánlgattuk a folyóiratokban megjelent kiváló részeket. De ez most sokkal több: hiába ismerünk egy-egy oldalhajót: a katedrális az más. Nem egyperces novellák sora, hanem igazi regény, igazi versben, de a verselés könnyen árad, annyira, hogy az olvasó nemegyszer meg is feledkezik róla. A verselés célja talán csak a tömör fogalmazás, a fegyelmezett szókimondás lehetővé tétele. A Protokoll „veretes laza” nyelven van írva, pont olyan nyelven, ahogy egy ilyen mai történetet el lehet mondani. A cselekmény is ellentétekre van építve: a főszereplő, Mátrai Ágoston egy minisztériumi tisztviselő: de nem ám akárhol, hanem éppen a Külügyben. A protokollosztály vezetője – az utca embere azt hiszi, hogy ez érdekes munka, Mátrai viszont már őrülten unja. Jóképű, negyvenes, nőfaló, magányos farkas, sok baráttal, Budapest minden finomságának nagy ismerője. Az első fejezetekben a nőügyek dominálnak, később a hangsúly a hivatali intrikákra, egy fontos munkaügyre helyeződik át. Közben nagyszerű városportrék: Jeruzsálem, New York, Brüsszel de ez mind beágyazva egy hatalmas Budapest-körképbe. Mátrai urbánus lélek, aki imádja a természetet, apja a Füvészkert igazgatója volt, talán innét. Arany János-i természetközelség árad a leírásaiból, mindez persze végtelenül mai nyelven. Mátrainak egyszer egy jóakaró kolléga azt mondja: „Viaskodik tebenned szüntelen / A rend embere és a szenvedélyé…” Azaz a polgár és a bohém. Egyik fejezetben ez kerekedik felül, a másikban az. Aztán feltűnik egy közönséges halandó nőstény, Fruzsina, a parlamenti gyorsíró: a mindennapi, távlatos boldog élet ígérete, és egy idő után ez kelti az alapvető kíváncsiságot: ebből mi lesz? Nos, jelentem: a feszültség a legutolsó oldalig kitart. Lenyűgöző olvasmány a Protokoll, alighanem a nem versolvasó magyarok számára is. Mert csak kicsit elemelt a valóság: csupa ismerős helyszín és figura. Skultéti külügyminiszter, Verocska, a