Térey János: Őszi hadjárat (Összegyűjtött és új versek 1985-2015) Ez az év eddig a versek jegyében telt: a két legfontosabb irodalmi díjat Oravecz Imre, illetve Rakovszky Zsuzsa kötetei nyerték, és most megjelent Térey új kötete. Ez az a kötet, amelyről Esterházy a megnyitó beszédében ezt mondta: „bravúros kiszámíthatatlanságok Téreytől” – többek között egy olyan újdonsággal szolgál, amelyre a magyar irodalomban – tudtommal – nemigen van példa. A 785-787. oldalon beavat minket abba, hogy miért dolgozta át egyes verseit, mit hagyott ki, és miért. Ebben Szabó Lőrincet követi, az előd látleletét magára is értve („Úgy látszik nagyon sietve dolgoztam fiatalon, sok szuggesztió és felületesség csábított” – írta SzL 1943-ban az Új Időkben.) Ahogy már egyszer megírtam a Vademecumban, Téreyt közöltük a 2000 korai évfolyamaiban – a vershez jobban értő szerkesztők már akkor látták benne a nagyságot – én csak a bájos kamaszt vettem észre, aki majdnem minden csütörtökön arra járt, ahol a szerkesztőség összeült. Hanem aztán 2004 áprilisában a Holmiban megjelent A gyönyörű gyár, és úgy éreztem, hogy élő költőtől én még ilyen jó verset, ami szép is, fontos is, nem olvastam. A Summa Artium megalakulása alkalmából tartottunk is egy fogadást az akkor megnyílt Gresham különtermében, meghívtuk a költőt, Bálint András szavalta el a verset. Csak kémleltem gazdag és befolyásos támogatóink arcát, ők is ugyanezt érzik-e. Hát, nemigen. Azóta két verseskötete jelent meg, az ULTRA és a MOLL. Mindkettőt gyakran olvasom. Ezt a gyűjteményes kötetet arra fogom használni, hogy visszafelé elsajátítsam a verseket. Eleddig még nem ment. A Mellékletben három, nekem különösen tetsző, kötetben most először megjelent verset talál az Olvasó.