Tenyearsafter

Ten Years After Ez a kedd olyan, mint az év többi hétköznapja, kísérletet teszek arra, hogy olyan kulturális élményeket osszak meg a Summa Artium támogatóival és egyéb üzletfeleivel, barátaival, amelyek nemcsak értékesek, elgondolkodtatóak, hanem van bennük valami szórakoztató és pihentető is. Hírlevelünk „middlebrow” élményeket népszerűsít. Ez a nem nagyon ismert angol szó a „highbrow” (vájtfülűeknek szóló, mély, de esetleg unalmas, nehezen érthető) és a kommersz módon kiváló (a maga műfajában esetleg emlékezetesen jó, ám közismert) közötti viszonylag szűk sávban található, mindenféle műfajú élményekre utal.

Tíz éve küldözgetjük a Hírleveleket, és most, az évforduló alkalmából, három dologgal is kedveskedünk olvasóinknak: 1.) Megosztom Önökkel, hogyan látom a világ változásait, persze a kultúra békaperspektívájából.

2.) Sok olvasó dicsérte a tréfás különszámokat, amelyek néha a kultúra fogalmát nagyon tágan értelmezve foglaltak listába dolgokat.

Ezeket most visszamenőleg is elérhetővé tesszük. Sok olyan olvasónk van, akihez csak egy-két éve jut el a hírlevél, nekik különösen érdekesek lehetnek ezek a számok.

3.) A Vademecum 250. száma kétszázötven emléket tartalmazott Hírlevélíró kalandos életéből. Ezt 250 példányban ki is nyomtattuk – de már régen elfogyott. Ezt a könyvet most feltettük az internetre. *** Többen javasolták már, hogy a Vademecumot alakítsuk bloggá, hogy akárki elolvashassa.

Ezt a kérést tisztelettel elhárítjuk. Őrizni szeretnénk az eredeti exkluzivitást és hálagesztust. Az ellen továbbra sincs kifogásunk, ha valaki továbbküldi a hírlevelet.

Ten Years After Pierre Vanier (1952-2014) és a Holmi folyóirat (1989-2014) emlékének

1 Tíz évvel ezelőtt a Vademecumhoz felhasznált információim túlnyomó részét nyomtatott folyóiratokból, napi- és hetilapokból szereztem. Akkoriban hallottam azt a szót először, hogy blog, de fogalmam sem volt, mit jelent. Ma információim több mint a felét a Facebookról és mindenféle blogokból szerzem. Egy bloggyűjtő alkalmazás naponta összeszedi nekem, ami igazán érdekel. Saját újságomat olvasom – amely akár újsághoz hasonlatos formájú is lehetne, ha akarnám.

2 Tíz évvel ezelőtt még volt televízióm. Másfél év múlva megszabadultam tőle, és hamar rájöttem, kevés ilyen jó döntést hoztam életemben. Már akkor is volt gyors internetem otthon is, az irodában is, de a mobilinternet még nagyon drága volt, eszembe sem jutott vágyakozni utána. „Ugyan ki akarná az e-mailjeit a villamoson olvasgatni?” – vigyorogtam. Aztán egy október 6-án, a 75-ös trolin utazva, egy harmadikos kisiskolást kísérve, elszégyelltem magam,

hogy nem tudom felsorolni az aradi vértanúkat. Hát rágugliztam a tégla méretű telefonon. Mire az iskolához értünk, meg is tanultuk.

Tíz évvel ezelőtt még két sarokra tőlünk volt Európa egyik legjobb videókölcsönzője. Ma már a Művész mozi alagsoráig kell elkutyagolni, hogy meghallgassam M. tanácsát, mit is nézzünk a kivetítőn. Van HBO GO, Apple Store, utcasarki ajánlat a neves filmkritikustól. De mégiscsak a grafikus végzettségű, tetoválásból élő M. tanácsa válik be. Ő a Vademecum egyik titkos tanácsadója.

3 Ma már autóm sincsen, és nem is akarok már soha. Felszabadító élmény, hogy garantáltan csak akkor használunk kölcsön- vagy bérelt kocsit, ha vidékre vagy külföldre megyünk. Tíz éve még nem volt Google Maps, Futár Rendszer, nem volt ennyire otthonos a város.

Móricz Zsigmondnak igaza volt: „Gyalogolni jó.” Persze nem vetem meg a buszt, a villamost, a metrót sem. De legjobb mégiscsak gyalog.

4 Tíz éve nem volt Kindle olvasógépem, igaz, a születésnapi ajándék ma is kihasználatlanul porosodik. És Angliában már növekszik a papír alapú könyvek eladása… Tíz éve még CD-ket vásároltam. Ma már nemhogy nem veszek, nem is hallgatom csodálatos klasszikuscédégyűjteményemet. Először az iTunes programra töltöttem fel a lemezeimet, mert olyan lusta voltam, hogy azt az egyetlen métert sem voltam hajlandó megtenni. Ma már a Spotify portált hallgatom, ahol meglepetésemre milliószámra vannak fenn az általam kedvelt obskúrus barokk szerzők lemezei is. És ugyanezt hallgathatom útközben, a telefonomon is.

5 Tíz évvel ezelőtt kétszer ekkora lakásban laktam, Európa egyik legszebb belvárosi terének mellékutcájában – és úgy éreztem, onnét csak fejjel előre visznek ki. Aztán mégsem így alakult. S bár sorozatosan rossz üzleti döntéseim miatt a lakáscsere egyik célját nem sikerült elérni, imádok itt lakni, a párizsias, Dunához közeli negyedben, a hallatlanul világos, „még elég nagy” lakásban – csak a könyvek nem férnek el.

Ehhez a helyzethez is lehet jól alkalmazkodni. Ha tetszik az elolvasott könyv, elajándékozom valakinek, akit szeretek. És megkérem őt – szigorúan csak miután elolvasta –, járjon el ugyanígy, de ne felejtse el megemlíteni a lánc elejét. Ahogy egy öreg barátom mondta, amikor felkeresett a kulturális minisztériumbeli szobámban a 90-es évek közepén: „Az a baj veled, hogy túlságosan szeretnéd, hogy szeressenek.” (És a nyomaték kedvéért angolul is megismételte: „The problem with you is that you too much like to be liked.”)

6 Tíz évvel ezelőtt semmit sem mozogtam, és a gyakori vendéglői vacsorák előtti „small talk bajnokságokon” szép helyezéseket értem el a tökéletesre csiszolt bon mot-val: „Velem az a baj, hogy születésemnél fogva falánk vagyok, fizikailag meglehetősen lusta – ugyanakkor hiú is. Szerencsétlen konstrukció.” (Ezt három-négy idegen nyelven is el tudtam sütni.) Majdnem tíz kilóval több voltam, mint most. Ma már hetente háromszor lejárok egy klubba, nagyon megnézem, mit veszek a számba. És a lépéseimet is számolom a telefonommal. Majdnem mindennap elérem a 10 ezer lépést. És nagyon jólesik.

7 Tíz évvel ezelőtt a szüleim kaptak tőlem egy számítógépet, és megtanítottam őket, hogyan kell használni. Igyekvő, bár nem könnyű tanulók voltak. Lassan aggastyánkorba lépnek, szellemi lehetőségeik mégsem szűkülnek. Szomorúak, hogy egyik unokájuk New Yorkba költözött, és ezért nagyon ritkán látják. Boldogok, hogy már három dédunokájuk is van. Teljesen önellátóak, de segíthetnék nekik többet.

Lassanként jó nagy családom lett – különösen, ha (persze hogy) ideértem a két vejem családját is, akik után igazán megnyalhatom mind a tíz ujjamat.

8 Tíz évvel ezelőtt még nem volt unokám, ma három is van. Sokat foglalkoztat, milyen világ lesz itt, mire felnőnek. Remélem, abba nőnek bele, hogy egyre kevesebb tárgyat és minél több élményt birtokoljanak. És hogy érdemes tisztelni a jó hagyományokat. Például ha egyszer arra kerül a sor, hogy hivatalosan összekötik a sorsukat valakivel, tegyék azt méltó és ünnepélyes módon. A nagypapájuk nagyon sajnálja, hogy bár kétszer is megnősült, egyik alkalommal sem készült fotó, és esküvői partit sem rendeztek.

9 Tíz évvel ezelőtt az ország egészen más volt: az én kiváltságos társadalmi osztályomnak, az elitet alulról érintő polgárságnak, a sok probléma ellenére Magyarország az Ígéret Földje előszobájának tűnt.

El sem tudtam volna képzelni, hogy középső lányom („a kis grófnő”), aki akkor az érettségire készült, tíz év múlva New Yorkban telepedik le.

Mára a problémák megsokszorozódtak, és nemigen látom, hogy én magam mit tehetnék – azon kívül, hogy igyekszem jól végezni a munkámat, amelyet a sors kegyéből és (az eddig mellettem kitartó) szerencse folytán tárasaimmal én teremtettem meg.

Keresem a kitörési pontot, és meg is találtam. Társaimmal alaptőkéből élő, független kulturális alapítványokat szeretnék létrehozni. Ebben látom a legszűkebb szakmai területem „átbillenési pontját”.

10 Jó hazafinak tartom magamat, abban az értelemben, hogy az én hazám egyszerre Budapest és Európa. Az, hogy magyar vagyok – talán jobb, ha őszintén elismerem –, olyasmi nekem, mint egy Vas megyeinek az ő saját szűkebb pátriája. Természetes, magától értető dolog, leginkább az anyanyelvemhez kötődik. Már csak nevetni tudok gyerekkori kétségbeesésemen, amikor felróttam a sorsnak, hogy nem angolnak, franciának vagy németnek születtem. Ma már éppen fordítva érzem: hatalmas luxus eredetiben olvasni a gazdag és egyre felfelé ívelő magyar irodalmat. Amelyben ma is lehet igazi időmértékes verset írni, amikor azt angolul sem lehet, sőt, képzeljé(te)k, már görögül sem!

11 Ha baj van, az embernek nagyon, de legalábbis jobban kell szeretnie a hitvesét, a gyerekét, a hazáját. Hogy jobban szeretem-e a hazámat, mint tíz éve? Azt hiszem, igen – bölcsebb ember módjára. Sokan emlékeznek Kellér Dezsőre, az elálló fülű, cingár konferansziéra, akit a televízióban a letűnt idők ásatag maradványának láttam, és nem értettem, a szüleim mit esznek rajta. Az ő egyik számában hangzottak el az azóta is idézett mondatok: — Azt szokták mondani, hogy az öregségnek is vannak előnyei.

— Igen?! Mondjon egyet!

Hát én mondok egyet. Az ember bölcsebben tudja szeretni a hazáját.

Tíz éve már működött a Budapest-rajongók asztaltársasága, amelyet barátnémmal alapítottunk. Nemigen bíztam benne, hogy megéri alapításának tizedik évfordulóját. De hála istennek megérte, ma többen, nagyobb kedvvel járnak el, mint valaha. Most már elszaladt velem a ló. Azt szeretném, hogy – a társaság által kiadott (igenis nyomtatott!) havilappal együtt – éljen túl engem. Akárcsak a Digitális Irodalmi Akadémia, a Simplicissimus Hőse Díj, a Summa Artium, a Budapest Könyv, és legújabb szenvedélyem, amelyben csak kisrészvényes vagyok: a Fortepan fotóportál, amelynek Iowa állambeli kistestvérét március végén izzítják be.

12 „Polgár vagyok, Schubertet hallgatok, Vermeert nézegetek” – mondta nekem néhány pohár bor után 1980 körül a filozófus, akire már fiatalkoromban is felnéztem, amikor a házibulik táncparkettjéről együtt gondoltuk aláásni a röhejes pártállami rendszert, az öregek államát.

Ma már tudom, polgár az, aki (miután elég sok festőt nézegetett, zeneszerzőt hallgatott) a saját életén túlra tervez.

[2015. JANUÁR 27.]

A Vademecum Hírlevél érdekesebb különszámai fennállásának első tíz évében

AHOGY A KURZOR FELETT MEGJELENŐ CÍMKE IS MUTATJA, A CTRL GOMBOT LENYOMVA LEHET KATTINTANI. (KÖSZ, ISSUU.COM!) A SZÖVEGET OLVASÁS ELŐTT LEHET NAGYÍTANI.

08: Tizenkét kultúrával kapcsolatos ajándék szeretteinknek 34: Nyaralási különkiadás 55: Karácsonyi különkiadás / ajándék-ötletek 83: Tizenkét jó könyv, melyek nélkül botorság (lenne) nyaralni menni 100: Száz dolog, amiért érdemes magyarnak és budapestinek lenni 108: Tizenkét ajándék-ötlet idén karácsonyra 111: Év eleji méregtelenítő kúra 136: Tíz élmény pótlása, nyaralás idejére 150: Összesített toplista 155: Tizenkét ajándék-ötlet idén karácsonyra 159: Hét, kultúrával kapcsolatos újévi fogadalom, ami új pályára állíthat egy sikeres, de sótlan életet 184: Tíz élmény pótlása, helycserés nyaraláskor 200: Összesített sikerlista az elmúlt négy évből (5x5 dolog, ami száz év múlva is…)

204: Tizenkét ajándék-ötlet nőknek, idén karácsonyra 207: Hét, kultúrával (és a környezettel) kapcsolatos újévi fogadalom, afféle félfordulat délibábja 215: Hét figyelemreméltó dolog a Hargita megyei Csíkszeredában, tél utóján 225: Különszám az ön- és közkényeztetés hét fogásáról

230: Néhány ötlet nyaralási célpontra és olvasnivalóra, mert feltesszük, hogy az őszi szezonban nem csak kipihentnek és barnának, de olvasottaknak is szeretnénk mutatkozni 235: Néhány ötlet arra, mit műveljünk idegenbe szakadt legjobb baráttal, aki harmadik, véglegesnek szánt (korban többé-kevésbé hozzá illő) feleségével rövidesen nászútra érkezik Budapestre, úgy válogatva, hogy nekünk se legyen unalmas 245: A nyár kilenc legjobb bűnregénye 260: 30 tanulságos látnivaló Budapestre látogató fiatal, ígéretes külföldi építész vejünk számára, akinek nem csak a szépet-jót mutogatjuk 265: Hét, listás könyv 270: Tizenkét kívánatos változás a magyar kultúrában 275: Tizenkét új székhely egy agilis, költözni kényszerülő nonprofit káefté számára, latolgatással kiegészítve 280: Tizenhat jó könyvesbolt, amely nem feltétlenül esik útba 285: Tizenkét érdekes kép a Fortepan Archívumból 290: Tizenhárom budapesti kávéház 300: Kilenc ajándék- és adományötlet karácsonyra, magánszemélyeknek és a magyar kultúrának, emelkedő számsorrendben 310: Egy új és tizenegy már ajánlott olyan könyv, amelyet aligha hoznánk el egy könyvesboltból – pedig érdemes lenne 315: Hét darab, Ukrajnával kapcsolatos élmény 320: Hét Budapesttel kapcsolatos új dolog 325: Hét olvasással kapcsolatos élmény, korszakhatáron 330: Mi fán terem a jó novella, elbeszélés, kispróza, és vajon kell-e nekünk évente két válogatáskötet? (Ha nem, miért nem?)

340: Hét idézet Cs. Szabó László esszéiből 350: Tizennégy ideális, kultúrával kapcsolatos ajándék karácsonyra, nem feltétlenül kevés pénzért 354: Hétvégi tévémentes kulturális méregtelenítő kúra, lakáscserével és négy fajta zsákbamacskával 360: A tizenkét legjobb angol kosztümös film, az angol történelem igazi és képzelt alakjairól, téma szerinti időrendben 365: Szombati ámokfutás Budapesten a régi és az új jegyében – tizenöt pihenővel 370: New York-i különszám (I) 380: Tíz napos nyaralási terv Budapestről ki nem mozduló középosztálybeli párnak, napi úszással és esetenkénti bónusztalálkozásokkal 384: Az új magyar Ulysses 390: Tizenhárom, kultúrával megspékelt Szilveszter-nap olyan városban, ahol még sohasem, vagy régóta nem jártunk 395: Nyolc történetke, nyelvtanulással kapcsolatban 410: Tizenkét +1 tétel lépcső, grádics, fok és fokozat témakörében 420: Bodó Bélától Dmitrij Mengyelejevig (12 emlék olvasás és írás témakörben) 447: Tíz örvendetes dolog Budapest életében az idei évben, szendvics elrendezéssel 460: Felhívás megkésett újévi fogadalomra, miszerint idén isten bizony elolvasunk legalább egyet az alább felsorolt, 2000 óta magyarul is megjelent, tizenkét, többnyire nagy és vastag, külföldi, remekműgyanús könyv közül – annak ellenére, hogy nem éppen habkönnyű olvasmányok.

465: Az olvasási ötletek beszerzésének hét személyes és személytelen, jól bevált forrása, plusz három jó tanács, utóhasznosításra 481: Tizenkét hiba, amely nem, vagy nem feltétlenül ront az összképen

484: Tizenkét élmény egy New York-i utazásból, nem időrendben 492: Egy nagy vers, egy felszabadult könyv, valamint hat további ok arra, hogy mai költőket olvassunk, bár az manapság nemigen számít kúl dolognak

A Vademecum Hírlevél 250. számának könyv alakban kiadott változatáért kattintson ide