Teljesen idegenek paolo genovese olasz filmje 598

Teljesen idegenek -- Paolo Genovese olasz filmje Három nagyon különböző ismerősöm is lelkesedett ezért a filmért, és a Művész mozi egyik legnagyobb termében egy gombostűt se lehetett leejteni, pedig a megjegyezhetetlen című, nekünk ismeretlen színészeket felvonultató film már hetedik hete ment a magyar mozikban.

A téma nagyon könnyen elmondható: egy harmincas éveinek végén járó házaspár egy holdfogyatkozásos estén vacsoravendégeket fogad, a férj gyerekkori barátait, feleségestől. Van köztük plasztikai sebész, pszichológus, taxisofőr, tornatanár. Valahogy a mobiltelefonokra terelődik a szó, és – bár többen erősen húzódoznak a dologtól – belekeverednek abba a játékba, hogy minden aznap este érkező sms-t együtt néznek meg, minden hívást kihangosítanak. Színházban valószínűleg nagyon közhelyes lenne a történet, a felhasznált filmes eszközök azonban annyira testközelivé teszik a fordulatokat, annyira erős a „mi is ott lehetnénk” érzése, hogy igen hamar elnyeli a nézőket a történet örvénye. Van itt minden: kis titok, nagy titok, életet fordító tény, bohózati és tragikus fordulat. Amikor már nem lehet bírni a feszültséget, a kép ráúszik a holdra. Az elfogyó, majd újra növő égitest képének mágikus, nyugtató hatása van.

A rendező és a vágó valamit nagyon eltalált a ritmusban, mert ilyen hétköznapian komplex, bőr alá hatoló élményben ritkán van részünk.

Mint minden vacsorának, ennek is vége lesz egyszer (bár volt közben elrohanás, ajtócsapkodás, sok fordulat). És az utolsó két perc tartogat egy nagy meglepetést. Többértelmű szép a befejezés, amely napokra elég gondolkodni valót ad a nézőnek. Nem a cselekményt érinti a film, hanem a filmdramaturgiát. Két kézenfekvő magyarázat is van rá. De persze nem mesélhetem el.

Abban van valami külön megejtő, hogy ezt a filmet milyen olcsó lehetett elkészíteni. Az egyes párok otthonról való elindulásától eltekintve mindvégig egyetlen lakásban kellett forgatni. Vagyis

gondolom egy stúdióban felépített lakás díszletben. Egy igazi lakásban ezt aligha lehetett felvenni.

A film előzetese megtekinthető itt.

Régebben azt mondtam volna: miért nem lehet ilyen magyar filmeket készíteni? Már nem mondom, mert számos jó példa van előttünk. És néhány éve már volt is egy kicsit hasonló dramaturgiájú, nagyon jó, de némileg elsikkadt film, a mindössze három szereplős „Köntörfalak”.

Dyga Zsombor mozija 2010-ből, még az új rendszerű filmtámogatási rendszer előtt készült. Ingyenesen megtekinthető itt.