Takeru kobayashi, az evőbajnok, avagy az élet utánozza a művészetet vagy fordítva 598

Takeru Kobayashi, az evőbajnok, avagy az élet utánozza a művészetet vagy fordítva?

Már említettem, hogy mennyire megszerettem a podcastokat, ezeket a rádióműsor-szerű, de a műsor rabszolgasága alól felszabadított intim és gyakran igen mély, különleges hangzó anyagokat. Egy karácsonyi ajándék révén már úszás közben is hallgathatok ilyesmit.

Egyik kedvenc podcastom a Freakonomics. Ennek egyik adása (2014. július 3.) egészen ártatlan címet viselt: „A Better Way to Eat”.

Meglepetésemre ez egy portréműsor volt Takeru Kobayashival (1978-), aki „forradalmasította a versenyszerű evést” (!) Bár egy belvárosi prémium klub medencéjében róttam a hosszakat, mégis leesett az állam. Én ugyanis azt hittem, hogy ez csak Parti Nagy Lajos „Hullámzó Balaton” című zseniális novellájában létezik. Ezt a sportágat felhasználva festette meg annyira hatásos nemzetkarakterológiai tablóját, amely egyszerre űzött gúnyt a magyarság hagyományos értékeiből és az érett szocializmus sporttámogatási rendszeréből.

Mint kiderült Kobayashi nem egy végképp elhízott torz lény, mint Parti Nagy főhőse, hanem egy cingár, középtermetű, átlagos japán, akinek súlya 56 és 60 kg között ingázik.

Hősünk az USA-beli Coney Islanden negyvenegynéhány éve minden július 4-én megrendezett hotdog-evő versenyen keltett feltűnést,. A verseny – ahol egyszerűek a szabályok – 12 percig tart, az nyer, aki ennyi idő alatt a legtöbb hotdogot megeszi úgy, hogy a verseny ideje alatt az étel a testét nem hagyhatja el semelyik irányban. Inni bármit, bármennyit szabad. Kobayashi 2001-ben, az első alkalommal, hogy ott fellépett, az addigi 25 darabos rekordot 50-re emelte.

Stephen Dubner tolmácson keresztül faggatta a bajnokot, aki elmesélte, hogy tudományos alapon közelítette meg a folyamatot, és nem az addigi rekordot akarta megdönteni, hanem a „lehető legtöbbet akarta kihozni magából”.

Aztán az is kiderült, hogy őt is le lehet győzni. A műsor hallatlanul érdekes, és a gusztustalanabb részleteket ügyesen elkerüli. Egy tehetséges, de félresiklott életű ember ízléses portréja a podcast.

A nagy adósság persze Parti Nagy novellája, amely valaha megnyerte a Holmi novella-pályázatát, és többek között elolvasható itt.