Takács Ferenc Kapirgálókönyv 631

Takács Ferenc: Kapirgálókönyv A magyar szellemi életet követő emberek kétfelé oszthatóak: akik tudják ki az a bizonyos Takács Ferenc és akik csak ezután tudják meg.

A Wikipédia egyértelműsítő lapjai fél tucat élő Takács Ferencet sorolnak fel, akikről lehetne szócikk, de nincs (piros színnel jelzi a hiányt). Van köztük filozófus, villamosmérnök, Békés megyei politikus és birkózó is. A minket érdeklő személyről ez szerepel: „(1948) irodalomtörténész, műfordító, kritikus, író”.

Azért gondolom, hogy ismertsége drámai módon növekedni fog, mert az október 23-án, a Nyitott Műhely nevű otthonos kis kulturális központban tartott könyvbemutatón kiderült, hogy Kapirgálókönyv című hatodik könyve Függelékében van egy olyan írás, amely előbbutóbb nagyobb visszhangot kelt majd. Az anglista szaktudós és egyetemi ember régebbi munkái főleg Fielding, Joyce, T.S. Eliot körül forogtak.

Takács számomra sokáig a magas kultúra egyik titkos sztárja volt.

Egyetemi éveim alatt legendás, kis túlzással kicsapongó életet élő fiatal oktató, akinek jelenléte önmagában lázító jelenség volt. Annyira nem kapcsolódott a pártállami szellemi irányokhoz, hogy az már – bizonyos szögből – felforgatásnak tűnhetett.

Mire 65 éves korában docensként nyugdíjba vonult az ELTE angol tanszékéről, már rég megvolt új szellemi otthona. 2000-től a Mozgó Világ folyóiratban ő lett a havi szépirodalmi kritikus. Hallatlan műveltséganyagot görget maga előtt, rendkívül szórakoztató módon, miközben tartja magát a fiatalsága idején teret nyert angol Új Kritika eszméjéhez: „csak a kiemelkedő dologról kell írni”. És mintha ez nem lett volna elég, 2009-től a Magyar Narancsba is írogatni kezdett, „Kapirgáló” címmel. A most ajánlott könyvben ennek a szövegeit közli újra. A témák nagyon változatosak: sok a Joyce vonatkozás (nem, az író nem tanította Horthyt angolra, de lehet, hogy véletlenül

találkoztak a nyelviskolában, ahol a horvát nyelvleckéket vett...), ki mindenki olyan kritizálta az Ulysses-t, aki nem olvasta (például Szerb Antal biztosan nem…).

Ez a könyv afféle lenyomata annak az érdekes folyamatnak, ahogyan Takács felszabadul, és specialistából elindul a generalistaság felé. Jó néhány írás mai társadalmi kérdéseket taglal, ennek legélesebb példája a Wurlitzerland című éles elméjű, vicces és nyomasztó darab. Másik kedvencem a mangalica-hazugságot leleplező Biorasszizmus című írás.

Csak kevesen tudták, hogy miért szakadt meg a Magyar Narancs legelvontabb, mégis közkedvelt sorozata.

A szerzőt az a méltánytalanság érte, hogy egy fontos cikkét nem közölték, méghozzá kellően nem indokolt, politikai célzatúnak is vélhető okkal. A könyvben ott az elutasító levél, a cikk után.

A Mások 56-ja? című cikk a könyv Függelékében olvasható. Arról szól, hogy mennyire érthetetlen, hogyan került október 23-án este a Rádióhoz rövid idő alatt nagy mennyiségű fegyver, egy olyan rendszerben…

Takács a rá jellemző szívós alapossággal vet össze időrendet, földrajzi távolságokat, jelenségeket, lehetőségeket. És nem talál magyarázatot.

A szerző tudatában van a kérdés fontosságának, leszögezi, hogy ő csak kérdez. Az is növeli gyanakvását, hogy egyetlen általa ismert bírósági iratban sem szerepel, hogy elkaptak volna, vagy perbe fogtak volna valakit az eredeti fegyverosztogatók közül. Mintha kámforrá váltak volna, miután a békés tüntetéseket fegyveres konfliktusokká alakították. Takács annyit mond, hogy (mivel a nevetséges CIAmagyarázatot ki kell zárni), csak az orosz megszállóknak lehetett ilyen lehetőségük.

A kérdés súlyos. Nem kevesebb, mint a forradalom egész megítélése forog kockán. A Magyar Narancs mégis megcsúfolta vallott elveit,

amikor nem közölte az írást (ha nem értett vele egyet, akkor egy másik írással lehetett volna ellensúlyozni mondandóját, ez világszerte megszokott dolog a minőségi sajtóban).

A Kapirgálókönyv már az Ünnepi Könyvhétre megjelent, de komolyabb szakmai visszhangról még nem hallottunk, a 23-ai könyvbemutatón sem volt ilyesmiről szó.

Az viszont elhangzott, hogy Radnóti Zsuzsa dramaturg Takácsot Szerb Antal örökösének tekinti. Ő maga elhárította a tisztességet, azonban azt elismerte, hogy sokat olvasott Bálint Györgytől és Kellér Andortól, ők hatottak rá.

Takácsot olvasni remek, szórakoztató agytorna. Nem próbálják meg?

(Gondolat, 2017, 245 o., a borítón König Frigyes „Takácsok” című festménye, ára 2950 Ft.)