Tahar Ben Jelloun Anyámról_725

Tahar Ben Jelloun: Anyámról A marokkói utazás alatt mindenképpen helyi írót akartam olvasni. Az 1987-ben Goncourt-díjas, mint ebből is látható, franciául író, helyi szerzőre esett a választásom. Három könyve is megjelent magyarul, de csak ez az egy játszódik Fezben, pontosabban részben ott.

Az 1944-es születésű író ezt a könyvét azokról az évekről írta, amikor anyja már ágyhoz kötve haldoklott, ő meg gyakori látogatásai során meséltette Fezben töltött gyermek- és ifjúkoráról. Édesanyja háromszor ment férjhez, természetesen egyik férjét sem láthatta a nászéjszaka előtt. Először tizenöt évesen, azonnal teherbe esett. Anyósa rászólt, amikor az udvaron ugrókötelezett, várandós asszony létére. Mielőtt megszült, férje váratlanul meghalt. Ezután hamar hozzáadták egy nála jóval idősebb emberhez, aki szintén rövid időn belül elhunyt. A harmadik férje, Tahar apja volt az igazi társa, akinek több gyereket is szült. Gúnyos, szarkasztikus ember volt, egy könyvbe minden megfigyelését feljegyezte. Mai szóval sikertelen, vergődő kisvállalkozónak neveznénk, aki mindig a nagy üzletet üldözte. Az iszlám hitre is ő tanította gyermekeit. Azt mondogatta nekik, hogy ha nincs kedvük vagy lehetőségük a napi ötszöri imádkozásra, akkor tegyék ezt csak este. De sose tettessék az ájtatosságot – abból sose sül ki semmi jó.

Jó volt az anyaregényt Fezben olvasni, mintha a szomszéd házakban játszódott volna a történet. Szépen hullámzó szöveg, a néprajzi ihletésű oral history és az elmúlás felett búsongó modern, próza elegye.

A Goncourt-díjas könyve is megvan magyarul a Szabó Ervin Könyvtár számos fiókjában, a Központiban azonban csak franciául.

Abba beletörött a bicskám… Ben Jellounra még visszatérünk.

(Jószöveg Műhely Kiadó, fordította Hajós Katalin, 221 oldal, 2490 Ft) A szerző portréját Ulf Andersen készítette.