Szurcsik József a Műcsarnokban
Nem először követem el azt a hibát, hogy last minute ajánlgatok egyegy tárlatot. Előre bocsátom, hogy feltétlenül szakítsanak rá időt, és nézzék meg ezt a kiállítást. A művészt szememben a legnagyobb ma élő alkotók közé katapultálta. Évtizedek óta a szemem előtt voltak munkái, de valahogy nem állt össze az életmű. Hát most nagyot szólt.
Még az a szerencse is ért, hogy maga a művész is ott volt, néhány barátját vezette végig. És minthogy társaságból ismerjük egymást, megkérhettem, hogy kedvemért álljon oda főiskolás korában festett önarcképe elé.
Szurcsik termékeny és sokoldalú művész, befolyásos, nagy hatású egyetemi oktató. Szobrait eddig nem is láttam. Az egész kiállítás
gondolatgazdag és nagyszabású. A kétszáz mű szinte szétfeszíti az utolsó három termet. A bejáratnál ott az a kis méretű, 1995-ben festett képe, amiből kibomlott érett művészetének minden variációja.
A rendezés is nagyszerű: éppen annyi magyarázatot kapunk, ami átsegít minket a meg nem értés és az aha-élmény félig áteresztő falán.
Be kell ismernem, hogy azért maradt ez a kiállítás a nyitva tartás végére, mert tudat alatt még mindig bojkott alatt tartom a Műcsarnokot. Még mindig haragszom Gulyás Gábor elüldözéséért, amely az MMA einstand egyenes következménye volt.
A híres színigazgató mondogatta sok évtizeddel ezelőtt, amikor olyat látott egy premieren, ami nem tetszett neki, de látott benne értéket: „Ha ezt, akkor így!”. Most én is ezt mondhatom. Még siratom a Műcsarnok 2011-ig tartó, igazán autonóm korszakát, amikor importőrként is jelentős kiállításrendező volt. De mostantól mégis törekedni fogok arra, hogy jobban szemmel tartsam az ott rendezett kiállításokat.
Talán emlékszünk még A Pál utcai fiúkban arra a jelenetre, amelyben a Gittegylet megrovásban részesíti saját elnökét, Kolnay Pált (mert bűnös módon elmulasztotta rágni az egyleti gittet - egyébként a grundvédő harcok miatt - és ezért kiszáradt), és ezt neki magának kellett kihirdetnie, amit fogcsikorgatva meg is tett. Ám ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „De fenntartom, hogy disznóság.”
Valahogy én is így vagyok ezzel. Fenntartom, hogy a kulturális
kormányzat úgy dúlta szét a Műcsarnok évtizedek alatt kialakult, nemzetközi értelemben is jó hírű profilját, hogy nem gondoskodott arról, hogy a program máshol folytatódhasson. Még az Ernst
Múzeumba sem húzódhatott vissza, mert ott az egyébként igen sikeres
Capa Központ működik 2013 óta. Előbb vágtak, aztán mértek. Erre
annyi példa van, hogy nem lehet nem trendnek látni. Ludovika, Várszínház, Hadtörténeti Múzeum - tovább is van, mondjam még?
Bocsánat az elkalandozásért. Mindez csak erősíti a Szurcsik kiállítás
erényeit. Ez a tárlat bizonyára helyet kapott volna a programban akkor
is, ha Petrányi Zsolt, vagy, ha Gulyás Gábor az igazgató. Legfeljebb megtöltötte volna az egész épületet.
Az Országút című folyóiratban Jankó Judit alapos interjúja, sok képpel, itt.
(Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária. Nyitva: április 7-ig. A teljes árú belépőjegy ára: 2500 Ft.)
