Szrgya popovics útmutató a forradalomhoz 613

Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz Néhány hete a postás egy könyvet kézbesített a Summa irodájába: a kiadó küldte el nekem a brosúraszerűen igénytelen külsejű kiadványt, amelynek ez volt a borító aljára nyomtatott alcíme: „Hogyan lehet tejberizs, Lego figurák és más erőszakmentes eszközök segítségével közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni vagy egyszerűen megváltoztatni a világot.” Hogy mérsékelt érdeklődést keltett bennem, az enyhe kifejezés.

Azért csak belelapoztam, és először az ragadott meg, hogy emberi hangon szólal meg. Az előszóból kiderül, hogy a szerző eredetileg basszusgitáros, a Milosevicset megbuktató Otpor! mozgalom egyik vezetője volt, egy ideig parlamenti képviselő, mostanság már „mozgalmi tanácsadó”, azaz forradalom exportőr, bár szigorúan erőszakmentes fajta.

Az első fejezet 2009-ben játszódik, amikor Belgrádba érkezik tizenöt egyiptomi, hogy mozgalmi oktatásban részesüljön. Mi is beülhetünk mögéjük a hátsó padba. Mint kiderül, minden tanulócsoportnál az az első automatikus reakció: hát ez bizony nem történhet meg az ő országukban. A lecke lényege a következő: minden országban másmás módszer működhet, de akármelyiket is használják, az egész lakosságot kell maguk mellé állítani, és azt csak tréfás akciókkal lehet. Évekkel később ezek az egyiptomiak robbantották ki a kairói Tahrir téri mozgalmat. Amint az utolsó fejezetből megtudjuk, ők elkövették azt a hibát, hogy túl korán fejezték be a munkát, mert tévesen azt hitték, hogy a diktátor megbuktatása a céljuk – holott a (viszonylagos?) demokrácia kellett volna, hogy cél legyen.

Fejezetről fejezetre haladunk a tanoncokkal együtt. A tudnivalók nagyon tanulságosak. Álmodj nagyot! Kezdd kicsiben! Jövőkép.

Nevess, egészen a győzelemig! Egységben az erő! Az erőszak démonai, stb.

Időközben egyre többet megtudunk a szerzőről, aki nagy Gyűrűk Ura rajongó, és majdnem minden fejezetben hoz párhuzamokat a gigantikus regényből. Nagy gusztussal köszörüli a nyelvét a szerbeken, és saját magán is. De elég sokat megtudunk a szerbiai erőszakmentes mozgalomról is. Nyomasztó arra gondolni, hogy milyen kevés érdeklődést váltott ki Magyarországon annak idején mindez. Még a Magyar Narancs vezércikkeit is legtöbbször átugrottam, amikor erről tudósított.

A könyv legérdekesebb történetei nem is az ismert sztorik hátterét mutatják be, hanem például a Pinochet-ellenes „cammogó taxik mozgalmát”, vagy a vézna izraeli ultraortodox biztosítási ügynök, Itzik Alrov történetét, akit felháborított a túró egyre emelkedő ára, és egy nap elhatározta, hogy ennek véget vet. De kivételes Nelson Mandela fiatalságának története is, amikor enyhén szólva sem volt az erőszakmentesség híve.

Szrgya Popovics az a fajta mozgalmár, aki örömmel tanul a tudós könyvekből, és a tanulságokat meg is osztja velünk, pl.: hogy a komoly, erőszakmentes mozgalmaknak majdnem ötven százalékos az esélye a sikerre, az erőszakosaknak jóval kevesebb. Ráadásul még ennél is szignifikánsabb a különbség a tartós hatás tekintetében.

Megejtően őszinte az a fejezet, ami az egységes fellépés feltétlen szükségességét ecseteli. Hogy milyen nehéz ezt létrehozni, működtetni, amikor pedig az ember néha a pokolba kívánja a kényszerszövetségesét, akitől személyesen is a falra mászik. Ez az egyetlen fejezet, amely a mai magyar viszonyokra – esetleg – támpontokkal szolgálhat. Vagy ez se… Ez a kiadvány nem azért jó, mert a jelenlegi magyar nagypolitikai helyzetre bármi módon is értelmezhető lenne. Érdekes a felvillantott hús–vér emberek kontúrja is, Szrgya saját oktató társai, a tanulni érkező forradalmár jelöltek és különösen az

amerikai hadsereg visszavonult ezredese, a Harvardon tanult Bob Helvey, akit Popovics saját Yoda mesterének tekint. (Mert a Csillagok háborúját is szereti, nem csak Tolkien regényét.) Az ezredes tanítómestere az egyetemen pedig Gene Sharp volt, „az erőszakmentesség Machiavellije”.

A könyv legutolsó oldala azt állítja, hogy az ebből a kiadásból kihagyott képeket megtalálhatjuk a kiadó honlapján. Ez azonban többszöri próbálkozásomra sem sikerült.

(Szrgya Popovics, Matthew Miller közreműködésével: Útmutató a forradalomhoz [Blueprint for revolution], Göncöl Kiadó, 2017, fordította Gadó György Pál, 256 oldal, 1995 Ft.)