Szilasi László: Amíg másokkal voltunk „Magányos volt, indulata keserű, hangulata levert, anyagi helyzete siralmas. Októbertől Karácsonyig a félév végét várta, hogy akkor majd végre hazamehet, azzal azonban nem számolt, hogy utána vissza is kell térnie. Újra itt volt, nincs kegyelem. Vett magának egy keménykalapot, nem segített. A főreál tantestületének vezetői – eredményes tanítás, szoros fegyelmezési ügyesség, kifogástalan magaviselet, stabil hit – rendes tanári kinevezésre ajánlották, ez sem foglalkoztatta különösebben. Esténként a Pilzeni Sörcsarnok jó sörét itta, és próbált szerelmes lenni, valójában nem kívánta egyiket sem.” Ezt a bekezdést az első kisregény második fejezetéből másoltam ki. Ez az első rész Babits Mihály szegedi tanárkodásáról szól, a nagy készülődésről. A második Jókai bujdosásáról, a harmadik pedig Bessenyei György, a 18. század végén működött testőrköltő öregségéről. Csupa számkivetett, méghozzá az időben visszafelé haladva, akik nem adják fel, mert hisznek magukban. Három egyformán szép kisregény, amelyben a korfestés, a mondat- és bekezdés szintű stílus a legszebb. Szilasi nagyon nagy stiliszta. A Babitsról szóló írás a legizgalmasabb, a Jókairól szóló darab a legjobb olvasmány, a Bessenyei magyar ugaráról szóló rész a legszomorúbb. Mégse hagyja abba az ember, mert ezt a könyvet nagyon jó olvasni. Szilasi Lászlónak, a szegedi irodalomtudósnak ez a harmadik könyve, gyökeresen eltér a két első, a Vademecumban nagy lelkesedéssel ajánlott műtől. „A Szentek hárfája” izgalmas, múltba kalauzoló krimi, „A harmadik híd” Szegeden játszódó rendszerváltás-regény, hajléktalan fókusszal. „Pünkösd hétfőjén aztán az egész népé a hegy. Zenekar, népénekestársaság, hinta, ringelspiel, döng a fagolyó a tekepályán, izmos legények magasra emelt ököllel ütik a léggel töltött óriási gummibalmot. Van ott célba lövés, birkózás, karómászás, csörög a kocka a
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.