„Szabógyuri” elhagyja szerelemgyerekét
A fenti eszmefuttatás úgy jutott eszembe, hogy hírét vettem, elbúcsúztatták a Trafó Kortárs Művészeti Központ nyugdíjba vonuló vezetőit, Barda Beáta igazgatót és Szabó Györgyöt, a közgazdász végzettségű, legendás alapítót, Európa-szerte ismert kulturális menedzsert.
Utóbbit a Szabad Európa Szelfi podkásztjában faggatta pályájáról egy fiatal hölgy, aki sem a műsor elején, sem a végén nem árulta el a nevét.
Akit mindenki mindig is csak „szabógyurinak” nevezett – így, kisbetűvel, de ez nem a tiszteletlenség jele volt, ellenkezőleg. Mindig nagyon közvetlen volt mindenkivel, nem csak öltözködése szerint volt pulóveres ember. (Külföldön is mindig mindenki csak így emlegette őt: „dzsuriszábo”. Így megoldódott az a probléma, hogy egy ilyen gyakori névvel hogyan lehet valaki közszereplő… A magyar Wikipédia egyértelműsítő lapja húsz Szabó Györgyöt sorol fel, többek között őt is, de az ő neve pirossal van írva, jelezve, hogy (még) nincs önálló Wikipédia oldala.)
Hatvanon túl is kamaszos lénye maradt, nem, vagy csak alig őszült. Ebben a podkásztban elmondta, hogy egyetemista éveiben ragadt rá a meggyőződés, hogy az innováció lehet az a versenyelőny, ami nem csak a gazdaságban, de az őt mindig is érdeklő független alkotói közegben a hazai és a nemzetközi siker receptje lehet.
Ezt képviselte a saját egyetemi klubjában, aztán a Petőfi Csarnokban, majd élete főművében, a Trafóban. Ez az innováció néha folyamatokat jelentett, néha új műfajok felé való nyitást. Emlékszem, amikor nem sokkal az ezredforduló után egyre több kortárs cirkuszi produkciót hívott meg, elsőnek talán a Cirkus Cirkör svéd együttest, amelynek fellépése mindig ünnep a Trafó műsorán.
Szabó Gyuri megkerülhetetlen jelensége a magyar szellemi életnek, nagyon tisztelem azért, hogy hatvanöt évesen nem akart visszakerülni egykori székébe, ahonnét a NER 2012-ben szorította ki. Innen is
üzenem neki, hogy még sokat várunk tőle. Figyeljen, írjon sokat, legyen új trendek szálláscsinálója.
Eközben nagyon drukkolunk a Trafó új igazgatójának, Erdődy Katalinnak, pályázatára és első évére még visszatérünk.
A podkászt, ahol szabógyuri pályáját végigveszik, és ahol az én nevem is elhangzik, meghallgatható itt.
Érdekes olvasmány továbbá Hamvay Péter interjúja a hvg360-on, elolvasható itt.
Az alábbi portrét Simon Iringó készítette, az Eck Imre-díj átadásakor.
