Százéves a New Yorker folyóirat
A hetilap pontos címe ez: The New Yorker. Első száma 1925. február 21-én jelent meg. Minden idők egyik legnagyobb civilizációs hatású hetilapja, amely már rég nem csak a New York-i jobb társaság szokásain és öltözködésén élcelődik, hanem komoly véleménycikkeket, riportokat, fotókat, esszéket, novellákat, verseket, kritikai írásokat és műsorkalauzt is közöl, előfizetőinek jelentős része nem helyi lakos, sőt, nem is amerikai.
Amikor e hírlevelet húsz évvel ezelőtt elindítottam, titokban a lap
elején lévő rövid impressziókat tartalmazó Talk of the Town rovatra sandítottam. Részben onnét lestem el posztjaim terjedelmét és hangnemét. Tíz év múlva le is buktam, Dragomán György, néhány évi hűséges olvasás után egyszer csak azt írta, egy más témájú üzenet függelékeként: „A Vademecum afféle kis magyar New Yorker –nagyon menő!”.
1990-ben jártam először New Yorkban, onnét hazaérve aztán elő is fizettem rá. Mámorító érzés volt kivenni a postaládából. Úgy éreztem, hogy beiratkoztam a szellemi világelitbe.
Száz éve a legelső szám 15 centbe került, ez első pillantásra olcsónak hat, de mai értékre átszámolva ez 2,74 dollár. És időközben egyre vastagabb lett a lap. Ma a példányonkénti ára 8,99 dollár. Évente 47szer jelenik meg, ötször dupla száma van. Tengerentúlra, nem expresszpostával évi 260 dollár az előfizetési ár.
Vademecum Newsletter 975/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
A New Yorker nagy sajtókonglomerátum. Kb. hatszáz alkalmazottja van, de ebbe a videós és podkászt-készítő stábok, az IT és a rendezvényszervező munkatársak is beleértendők. 1,2 millió előfizetőjük van, az online változatot 28 millió ember látogatja rendszeresen.
A lapot eredetileg egy Harold Ross nevű újságíró és első felesége alapította. Ross (1892-1951) egy Colorado állambeli ezüstbányász kunyhóban született, tizenhárom éves korában otthagyta az iskolát, és Denverbe szökött egy rokonhoz. Hamar egy újságnál kötött ki, huszonöt éves korára már hét lap szerkesztőségét megjárta. Az első világháború idején Európában szolgált, egy idő után Párizsban, az amerikai hadsereg lapjánál. Párizs, és általában Európa totálisan elbűvölte. Itt ismerkedett meg Jane Granttal, első feleségével, aki a New York Times legelső női riportere volt.
New Yorkban egy idő után lapot akartak alapítani, és erre rá is tudtak beszélni egy Raoul H. Fleischmann nevű üzletembert, aki egy kenyérgyár-lánc örököse volt, és szeretett volna valami érdekesebb dologgal is foglalkozni. Ő 25 ezer (mai áron kb. 450 800) dollárt bocsátott Ross és Grant rendelkezésére, hogy egy New York társasági
Vademecum Newsletter 975/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
életével foglalkozó, vicces lapot adjanak ki, amely karikatúrákat is közöl majd. A vállalkozás nem indult jól, nyárra már a megszüntetés is felmerült, de a befektető jobban hitt benne, mint a szerkesztők. Még tett bele pénzt, és lassan elindult a lap felfelé.
A lap külleme kezdettől nagyon eredeti volt. Az első címlapot a magazin első művészeti vezetője, Rae Irvin (1881-1972) rajzolta egy
dandyről, akit az Encyclopedia Britannica egyik rajzáról mintázott, de kiegészítette egy önironikus elemmel: a dandy egy nagyítón keresztül egy pillangót vizsgálgat. Ez a legelső címlap aztán 75 éven át minden februárban újra megjelent. Utána kezdtek az egyre jobb parafrázisok megjelenni.
Ross tisztában volt félműveltségével, ezért magánál sokkal kifinomultabb embereket keresett a szerkesztőségbe. A szerzőket halálra kínozta nyelvhelyességi kifogásaival. Számára a Fowler's Modern English Usage című kézikönyv volt a Biblia, minden szöveget e kiadvány kívánalmai szerint íratott át. Haláláig ő volt a főszerkesztő. 1399 számot szerkesztett összesen. Mindvégig kerülni igyekezett a komoly témájú cikkeket, mert azokat túl komornak tartotta. Ez alól csak a második világháborús anyagokat tekintette kivételnek.
Utódai (eddig összesen négy volt!) hamarosan a komolyabb irányba tolták el a lapot. A cikkek terjedelme egyre nőtt. Amikor 1992-ben, a Vanity Fairtől átcsábított Tina Brown lett a főszerkesztő, így körvonalazta terveit: „Nem akarok e lapban ötvenezer szavas cikket olvasni egy olyan fémről, amely a periódusos rendszerben a réz és a gallium között helyezkedik el!” (Az ominózus cikk a cinkről szólt...) Így aztán jöttek a sztárok és a divatos témák. 1998-tól nevezték ki a mai főszerkesztőt, az akkor mindössze harmincnyolc esztendős David Remnicket, aki már hosszabb ideje van ezen a poszton, mint az alapító Harold Ross.
Ha a kezembe veszem a lapot, persze hogy a karikatúrákat lapozom végig. Mára már értem is a legtöbbet. (Nem volt ez mindig így!)
Nagy kedvencem az utolsó oldalon található Cartoon Caption Contest, a karikatúra-szöveg-író verseny. Ez abból áll, hogy a lap karikaturistái hetente alkotnak egy aláírás nélküli rajzot, és az olvasók küldenek be mindenféle megoldást. A szerkesztők kiválasztják a három legjobbat, azokat le is közlik. Azok közül az olvasók szavazzák meg a nyertest.
Vademecum Newsletter 975/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 975/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 975/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft