A Steindl-album élménye Felkerestem a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárát, ahol kezembe vehettem a híres Steindl-albumot. Valaha az Országgyűlési Múzeum tulajdonában volt, de ezt a nagyszerű intézményt 1949-ben bezárták, gyűjteményét szétszórták több múzeumba, így került az album némi vándorlás után a mai helyére, ahol mindig féltett kincsként őrizték. Keletkezéséről nem sokat tudunk. Az biztos, hogy Steindl Imre hatvanadik születésnapját 1899-ben nagyon megünnepelték tisztelői. Az Országház építésében közreműködők az ünnepi alkalomra készíttették a bőrkötéses, gótikus, ezüstveretes díszítéssel és csatokkal ellátott egypéldányos díszalbumot. Ebbe Strelisky, a kor ünnepelt portréfotósa által készített 130 darab, 10x15 centiméteres, kevés kivétellel félalakos portré került.
Valószínű, hogy a születésnap előtt néhány hónappal jutott eszébe valakinek ez az ötlet, feltehetőleg a Steindl-irodában vagy az építkezés
műszaki vezetésében. Nyilván azok a személyek jöhettek elsősorban szóba, akik 1899-ben még a Házban dolgoztak, könnyen elérhetők voltak. (Majdnem biztos, hogy nem a Házban zajlott a fényképezés, hanem a közeli, a Hold utca és a Nagy Sándor József utca sarkán lévő Strelisky-műteremben, amely akkoriban sokkal díszesebb volt, mint ma, amikor a földszinten a Csarnok étterem üzemel.) Nem tudni pontosan miért, az Országház felépítésének és feldíszítésének sok olyan alakja hiányzik, akit név szerint ismerni lehet. A megörökítettek közül pillanatnyilag 17 személyről nem tudni pontosan, kik voltak, mi volt a szerepük az építkezésben. Íme Steindl Imre négy társtervezője az Országház-irodájából: Tandor Ottó, Sztehló Ottó, Förk Ernő és Wigand Ede, utóbbi a százharminc férfi közül az egyetlen bajusztalan (és aki ekkor még nem viselte a Toroczkai előnevet):
Az első tizennégy kép Steindl stábjának tagjait, illetve az építkezés műszaki vezetését ábrázolja. Aztán következnek a legjelentősebb festők és szobrászok, méghozzá kevéssé ismert képeken. Íme három kevéssé ismert portré, nagyon ismert személyekről: Kriesch Aladár, Lotz Károly, Vajda Zsigmond festők és Köllő Miklós szobrász:
Aztán következnek az iparosok – ők teszik ki az album legnagyobb részét. Megtaláljuk a hírességeket, de számos más iparost is. Az a sok mesterember- és művezetőportré érdekes forrása a divat- és viselettörténetnek is. Természetes, hogy mindenki a legjobb ruháját vette fel a fényképezésre. Hogy mindenki férfi, azon a kor ismeretében nem kell meglepődni, mint ahogy azon sem, hogy szinte mindenki bajuszt visel. De hányfélét! Ám a tekintetek még érdekesebbek. Ők együtt hordozzák az Európához gyors ütemben felzárkózó magyar építő- és műipar ambícióit. Íme néhány művésziparos a Steindl-albumból. Három ismert arc és egy teljességgel ismeretlen. Róth Miksa, Thék Endre, Jungfer Gyula és a bajuszversenyben győzelmi esélyekkel induló Scholtz Róbert, a nagy létszámú országházi díszítőfestő csapat vezetője:
Most találomra nézzünk bele négy olyan személy büszke szemébe, akiknek portréja (saját családjukon kívül) valószínűleg nem maradt fenn máshol. Íme négy különböző hátterű és pozíciójú, de egyformán büszke férfi, akik az Országházat építették: Klenk Gyula parkettagyáros, Polgár Károly díszkovács a Jungfer-üzemből, Schwarz Antal üveges (a Schwarz Antal és fiai cég tulajdonosa) és Fekete Ödön főmérnök, a Zellerin fűtőrendszer-szállító és -építő cég főmérnöke: