Spiró György születésnapja 70 éves lett az egyik legnépszerűbb, legpesszimistább, legsokoldalúbb A-kategóriás magyar író. (Akinek ellensége is akad szép számmal.) Amikor 50 éves lett, nagy novellát írt az Élet ás Irodalomba, amely arról szólt, hogy Kosztolányi 50 éves és otthon egész nap várja, hogy felkeressék és meggratulálják, de nem jön senki. Most nincs mutatvány, de az interneten (főleg a Facebookon) se szeri se száma a köszöntéseknek és azok megosztásának. Spiró regény- és novella- és drámaírónak a legismertebb, de jelentős esszéista és költő is volt, szlavistaként is értékes, fontos dolgokat tett le az asztalra. A sok köszöntő közül nekem a litera.hu főszerkesztő asszonya, Nagy Gabriella szövege tetszik a legjobban. Elolvasható itt. A Facebookon rácsatlakoztam egy másik gratulációra, ezt írtam: „Csodás elme, nagy író. Ide másolom kis remekművét arról, hogyan született. Hátha valaki nem olvasta.” (Elolvasható a Mellékletben.)
Melléklet Spiró György: Utópia Nyáréjszaka volt, különös nyári éj: nemrég múlt el a soros világháború, a túlélők újjáépítettek vagy bosszút álltak boldogan, a halottak közönyösen hevertek szétszórt csontjaikban, és eszükbe se jutott, hogy feltámadjanak. Ez olyan háború volt, hogy a szétbombázott városokban maradtak még épületek véletlenül; a fémtükrös petróleumlámpa mellett a vaskos, békebeli, több nemzedékre tervezett konyhaasztalon újjáépítési koncepciók hevertek és igazolóbizottsági jegyzőkönyvek, bennük az ítélet, ki volt háborús bűnös, és ki nem, ki hogyan, hány tanú által bizonyítva állt ellent, nem