Sohavégetnemérős – tiszeker dániel filmje a wellhello együttesről 594

#sohavégetnemérős – Tiszeker Dániel filmje a Wellhello Együttesről Egy nonprofit rádióműsor állandó riportalanyaként ismertem meg Lévai Balázst, akinek vidám életereje, sokoldalúsága, minőségérzéke teljesen magával ragadott. Tévétlenként műsorát soha nem láttam, de Engedem, hadd menjen című dokumentumfilmjét tavaly álmélkodással néztem. Mindent elolvastam legújabb, producerként jegyzett filmjéről, és szentül meg voltam győződve, hogy az a Wellhello együttesről szóló filmje aztán tényleg nem az én asztalom.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A film első percétől fogva magával ragadott, hamar levedlett rólam a kulcslyukon át leskelődő, a jegyvásárlással csak félig-meddig legalizált voyeur érzése. Ez egy huszonévesek által készített, huszonéveseknek szóló film. A kerettörténet az, hogy a zenekar utazik egy kisbuszban, ott ökörködnek, mialatt mindvégig megy a zene. A vászonra kiíródik az éppen játszott szám címe. Közte hat, össze alig függő történet-darabka. Az köti őket össze, hogy mindegyik a csajozásról/pasizásról szól. Hát persze, még emlékszem, a korosztály legfontosabb problémája… Vagyis ez egy szkeccsfilm. Igen, de nem úgy… Nagyon érdekes látni, hogyan keveredik össze a korosztály néhány jelentős profija (Ötvös András, Orosz Ákos) és az alternatív szcéna ismert színészeivel. Kiemelkedő színvonalú a fényképezés, nagy súlyt kapnak a drónfelvételek. Milyen szép ország Magyarország a levegőből – tudták? Némelyik jelenetben van némi sutaság, túlzásba vitt poénkodás – de a dermesztő hitelesség mindvégig elkíséri a nézőt.

A film utolsó epizódjában (a lábát tört, kórházban rekedt, a VOLT Fesztiválra eljutni nem tudó Nóráról) hatalmas dózist kapunk a hálón élő és ott kapcsolatot tartó huszonévesek mindennapi életéből. Ilyen értelemben van a filmben valami – talán – nem szándékolt szociográfiai plusz.

Ahogy az várható, a film egy hatalmas, orgiasztikus koncertfelvételbe torkollik. Ennek kiváló minőségét, magával ragadó erejét nehéz túlzások nélkül ecsetelni. Jó dolog átélni azt a hatalmas örömöt, amit ez a zene a fiatalokban kivált. Ha ezt látja az ember, csillapul a fájdalom, amit a cédélemez halála felett érzünk. Bizony – felértékelődött az élő zene. Vagy ez mindig így volt?

Na de az öreguras, kívülálló lelkesedés után jöjjön valami autentikus.

Balogh Roland kérdéseire a Magyar Nemzetben ezt mondta Karácsony Tamás „Fluor”, a fontember/rapper és a Diaz művésznevű zeneszerző: „— Fluor: Egyébként volt bennünk is egy pici feszültség, hogyan alakul a forgatókönyv, milyen lesz az összkép, de azt kell mondanom, jól össze lett rakva az egész. Fontos azt is megjegyezni, sokkal szerényebbnek indult a történet, mint ami lett belőle: egy öt városon átívelő, 34, köztük elsősorban színházakból ismert színésszel elkészült mozi, amit ráadásul egy mai játékfilm töredékének költségéből sikerült leforgatnunk, hála a stáb lelkesedésének, kreativitásának és a szívességbanknak, amit bőven kellett használni. (…)

— Hogy jött amúgy, hogy sok kis, egymástól független történetet raktatok össze, ami a végén valahogy összeáll?

— Diaz: Ez igazából a forgatókönyvíró srácok keze munkáját dicséri, sokadik ötletként jött ez. Az volt az alkotók elképzelése, hogy akkor legyen olyan a film, mint egy lemez, amin dalok jönnek egymás után, s ezekből ki-ki megtalálja a magának tetsző darabot.

– Fluor: Az az igazság, hogy mi a magunk részéről nem akartuk erőltetni ezt a színészkedést, hiszen az egy külön szakma, s a heti négy-öt koncert mellett nem is tudtunk volna tisztességesen felkészülni, hogy eljátsszunk különféle szituációkat. Szóval maradt az, hogy a laza történetvezetésben fel-feltűnünk, de nem mint színészek, hanem magunkat adjuk és kész, egyfajta házigazdái vagyunk a filmnek. Az a jó, hogy a jelenetekben sokan itt vagy ott magukra

ismernek. Hogy, haha, én is így tiltottam le az utolsó csajom, vagy engem is így túrtak le az ágyról. De akad olyan néni, aki az Ica néni karaktert látva jött oda, hogy, hé, ez én vagyok!”

Az minden interjúból kiderül, hogy az egész film ötlete, mozgató energiája Lévai Balázs volt. Még sok ilyen producert a magyar zenei/filmes világnak! (Bár LB, ahogy egyszer nyilatkozta, lelke mélyén ma is vízilabda játékos.) Pedig lehet, hogy köztévé-elnöknek – vagyis inkább művészeti vezetőnek – kellene lennie. Ennyi idős korában Szinetár Miklós már az volt.

Előzetes itt. Official Music Videó itt. (Utóbbit eddig 1 446 440 alkalommal nézték meg!)

(Írták: Horváth András Dezső, Fehér Gáspár, Fehér Boldizsár, operatőr: Pataki Ádám, vágó: Mészáros Attila. A főbb szerepekben: Fluor, Diaz, Ötvös András, Trecskó Zsófi, Hartai Petra, Orosz Ákos, Mészáros Blanka, Sztarenki Dóra, Dékány Barnabás, Lábodi Ádám, Roszik Fruzsina, Lukács Dániel, Tóth János Gergely, Molnár Gusztáv, Zsigmond Emőke, Molnár Nikolett.)