Shane O’Toole, becserkészés közben Egy napra Pestre jött rég nem látott barátom, Shane O’Toole, a neves ír építészkritikus és tanár, hogy megnézze az új CEU Egyetem épületet. Ebéd után 2-kor kezdődött a túra, egy-másfél órára számítottam, ehhez képest 5-kor alig tudtam eljönni. Shane 6-ig folytatta a felfedezést, étlen-szomjan, kitágult orrlyukakkal. Tényleg olyan volt, mint egy vadász. El akarta ejteni az épületet. Kalauzunk Hidasnémeti Máté, a magyar társtervező egyik vezető munkatársa volt. Először a Dunától mustráltuk az épületet, megnézhettük az első tervvázlatokat, amivel a tervezők elnyerték a munkát, és utána a megbízóval együtt folytatódott a homlokzati forma keresése. Emezt nem fogadta el a CEU Board, amazt meg az Országos Tervtanács, ahol valaki felvetette, jó helyen van-e egy egyetem a Belvárosban… Aztán közelebb mentünk az épülethez, kezdtük figyelni a süttői mészkő homlokzat darabjait, a természetes hibákat, a szerkezeti titkokat. Aztán megtekintettük a toronyépület földszintjén a makettet, ami a II. és III. ütem végeredményét is mutatja. 11 épület, 9 udvarral, ha jól idézem fel. Egy nagyon bonyolult labirintus, amelynek földszintje jórészt átjárható lesz. A legnagyobb élmény a tetőterasz és a könyvtár volt. A tetőről a város három legjelentősebb kupolája - a Vár, az Országház és a Bazilika - is jól látszik. A könyvtár háromszintes, a puha szőnyegek és a hangelnyelésre kiképzett hat mm vastag szőnyegek uralják. Hiába beszélünk hangosan, az ajtó nélküli könyvtárba semmi nem szűrődik be. Diane Geraci főkönyvtáros, aki oroszlánrészt vállalt a tervek véglegesítésében, azzal kezdte, hogy megduplázta a helyben olvasás céljára szolgáló székek számát. Hamar rájött ugyanis, hogy egy diáknak a CEU kollégiumba hazamenni 45 perc, ezért sok diák a könyvtárt használja nappalinak. A sokféle tájolású munkaállomás között mindenki megtalálja a saját helyét, és mindig oda is ül vissza,