Schwajda György és szobra Tele volt a napisajtó a hírrel: a Nemzeti Színház – khm, hogy is mondjam, „ellentmondásos” – szoborparkja új elemmel egészült ki: a miniszterelnök maga avatta fel Schwajda György (1943-2010) drámaíró, színigazgató, a Nemzeti Színház felépítéséért felelős kormánybiztos szobrát, Varga Imre alkotását. A szobrász egy interjúban elárulta, hogy soha nem találkozott Schwajdával, de minden fellelhető képet megnézett. Talán nem ettől függ, de nem sikerült eltalálnia inas, izgága, folytonosan nagyot- és ellentmondásra készülő karakterét. Tehetséges, de megosztó ember volt, egy „ember, aki mindig többre vágyott”. Nem elégedett meg (jelentékeny) darabírói sikereivel, színigazgató akart lenni, Szolnokon ért is el sikereket, de fővárosi színigazgató akart lenni. Itt azonban megbukott mint a Művész Színház Törőcsik Mari mögötti szürke eminenciása. Úgy hírlett, vonzotta az anyagi siker, kis híján megkapta a Vígszínház átépítésének posztját. Ezután vetette fel Horn Gyulának személyesen (és mint alább olvasható, másoknak, köztük Hírlevélírónak is), hogy miképpen lehetne új Nemzeti Színházat építeni. Ezt a lehetőséget aztán már az első Fidesz-kormánytól kapta meg, hozzá fűződik Siklós Mária pályáztatás nélküli megbízása, később a meghívásos pályázat eredményének félresöprése és a színház felépítése. Ő volt az új színház első kinevezett igazgatója, de már az első premier, Az ember tragédiája bemutatója után összekülönbözött a kormánnyal, és lemondott. (Ha hinni lehetett a korabeli zuhanyhíradónak, az volt a baja, hogy a miniszterelnök ragaszkodott a premier tévéközvetítéséhez, Schwajda viszont ellenezte. Ennyire.) Egy ideig nyugdíjasként éldegélt, majd kitúrta a kaposvári színház társulata által támogatott igazgatót, és beült a nagy múltú teátrum direktori székébe. Két év múlva hirtelen szívleállás okozta halálát. (Fotó: V. Nagy Viktória, valasz.hu)