Sárai Vanda az Art Portalon a Jelentés című háromszerzős kiállításról Két hete ismertettem Forgách András Élő kötet nem marad című új könyvét. Újra elolvasható itt. Ígértem, hogy visszatérünk az ehhez kapcsolódó kiállításhoz. Nos, két órát töltöttem el a Capa Központban a Jelentés című kiállításon, ahová Forgács Péter maga mellé elhívta két pályatársát, Gerhes Gábort és Esterházy Marcellt. Ez a három kiállítás együtt hallatlanul komplex dolog. Ha nem ígértem volna meg, hogy visszatérek az ügyre, nem írtam volna erről a végtelenül bonyolult témákat részben érzékien, részben spekulatívan taglaló kiállításfüzérről, mert nem tudom a Vademecum minden olvasójának tiszta szívvel ajánlani: teljes egészében a magas művészet körébe tartozik, nem félúton a szórakoztatás és az önfeledt örömszerzés felé – ami pedig tudvalevően a Vademecum klasszikus, bevált vadászterülete. Különösen zavarba ejtő volt számomra a Forgács Péter által jegyzett Jelentéstulajdonítás című hatalmas, összefüggő, évről évre haladó, hét sorban elrendezett kép- és dokumentumgyűjtemény. Egyszerre voltunk fiatalok, számos ismerős tekint le a falról, gyakran tanúja voltam azoknak az akcióknak, amelyeket a nyughatatlan FP rögzített, hol saját magát, hol terhes feleségét használva médiumnak, mindig élesen felvetve a kérdéseket, amelyek a nyárspolgári hajlamú kortársaknak helyenként nagyon mulatságosak voltak. Ami a Capa Központból való távozáskor nagyon izgatott: fog ebből a nem beavatott közönség érteni egy kukkot is? Különösen, ha nem olvasta a mamáról szóló könyvet? Gerhes Gábor szokás szerint első látásra is megejtő objektjei elnyerhetik a beavatatlanok tetszését. A többihez sok munka kell, nagyon sok. Addig kerestem, amíg találtam egy nagyon jó beavató írást. Egy Sárai Vanda nevű, előttem eddig ismeretlen szerző remek írása. Mondjuk,