Sarah Ruhl: 100 Essays I don’t Have Time to Write (On Umbrellas and Sword Fights, Parades and Dogs, Fire Alarms, Children AND Theater) A szerző (1974) jelenleg az USA egyik legismertebb drámaírója, aki gyakran keveri a mitológiai és a mindennapi profán témákat. Ez a könyve pályájának afféle mellékterméke. Abból az időszakból, amikor időlegesen félre kellett tennie az írást (mert második gyerek helyett ikrei születtek). A kötet felszabadult, érdekes kísérlet arra, hogy papírra vessen egy nagy csokor témát, amelyek megírásához egy fél élet kellene. A témák nagy része azért mégis a színház körül pörög, néha igen tágan értelmezve a szót. Három legnagyobb kedvencem: „96. A próba első napja”, „44. Kutyák és gyerekek a színpadon” és a 60. számú esszé, amely a legrövidebb darab. Ezt teljes egészében lefordítom Önöknek, Nyájas Olvasók (szerintem egész jól sikerült!): „60. Vannak az ízlésnek objektív kritériumai? Nincsenek.” De vannak filozofikusabb darabok is, amelyek a színházhoz csak áttételesen kötődnek: „92. Miért szitokszó az építészeknek a »színpadias« jelző?” Vagy „78. Elkerülhetetlen-e hogy az ember szeresse a gyerekét?” Hadd egészítsem ki egy régi vesszőparipámmal: „101: Miért olyan a színház, mint a hagyományos falu, és miért olyan egy forgatás, mint a bűnös város?” (Az előbbiben mindenki pontosan tudja, mennyit ér és hol a helye, az utóbbiban mindenki többnek akar látszani.) Az a legjobb ebben a karcsú könyvben, hogy ilyet mindenki tud írni, mert az mindegy, hogy miért nem írjuk meg a témákat. Mert nincs rá időnk, vagy tehetségünk, vagy mert elírták/elírják előlünk. Azért gyorsan feldobok három érdekes témát, amelyet eddig nem volt időm megírni. Cseppet sem lennék boldogtalan, ha elírnák előlem. 1.) Podmaniczky Frigyes élete és kora.