Séta Andor Anikóval a Graphisoft Parkban – húsz év múlva Másfél évvel ezelőtt érdekes megbízást kaptam a sikeres technológiai parktól, amely idén ünnepli húsz éves fennállását. Azt kérték, írjam meg az összesen huszonhét hektáros terület históriáját a római kortól napjainkig, hangsúlyosan kitérve Európa egykor legkorszerűbb gázgyárának történetére (termelés: 1913-1984). Ehhez sokat kellett olvasni, és készítettem egy sor interjút: a befektető/egyetemszervezővel, a beruházó építésszel, a római kori régésszel, a híres építésszel, és most legutóbb a tájépítésszel, aki az eredeti kialakítást és annak számos részletét is kitalálta. Andor Anikónak hívják a tájépítészt, akivel találkoztam szombat délelőtt. Egy nagy paksamétát hozott, amely az 1997-es első terveket tartalmazta. Ennek szinte minden eleme megvalósult, ha nem is változatlan formában. Nagyon lelkesen, örömmel vezetett végig a területen. Egy ideje már nem járta be minden zugát. A saját gyerekek felcseperedéséhez hasonló öröm sugárzott róla. Mesélt az első etap dilemmáiról, a takarékosság diktálta anyagválasztásokról, amelyek tartósnak és elégségesnek bizonyultak. Szó esett a gázgyári bontások után maradt hatalmas sitt-tömegről, amelynek egy részét sikerült elcserélni az Óbuda tsz-szel földre, a másik része a dombok alapjául szolgált (de oly módon, hogy a földréteg mindenütt legalább egy méter vastag lett). Megtudtam, hogy a tájépítészt gyakran az építész kéri fel saját csapatába. Így már érthető, hogy a nagy építkezés egy-egy etapjában Andor Anikó miért nem vett részt. A kis tó végleges alakját (szökőkút helyett vízesés) például nem ő öntötte formába, hanem Szloszjár György a Garten Stúdióból, de lelkesedik érte. Mostanában a cége, a Land-A Stúdió újra részese a legújabb fejleményeknek.