Rosszvalaszazirodalmidijakvisszaallamositasara

Rossz válasz az irodalmi díjak visszaállamosítására Nyughatatlan, a jelentős író és költő időnként szeret belecsapni a lecsóba. Közéleti szerepet is szívesen vállal, néhány hónapja egy igazán szép dologba fogott: a Facebookon arra kezdett gyűjteni, hogy hajléktalanoknak vegyen ki bérlakást. Össze is gyűlt néhány százezer forint, elindult a program.

Ezen felbuzdulva valamilyen eseményen odajött hozzám, és elmondta, annyira botrányosnak érzi a művészeti díjak idei kedvezményezetti listáját, hogy nem bírja tovább. Gyűjtést indít a Baumgarten-díj felélesztésére. Emlékezett, hogy a Summa Artium már több mint öt éve keresi az adományozókat. Most azt kérdezte, mit szólnék, ha ő elindítaná a gyűjtést – ugyancsak a Facebookon.

Néhány nap múlva megírtam neki a véleményemet, hogy nem helyeslem, és nem is veszünk részt benne, mert arra reménytelen a Facebook, hogy összegyűjtse a pénzt, arra viszont jó, hogy lejárassa az ügyet – olyan értelemben, hogy utána más eszközökkel sem lehet majd a pénzt megszerezni. Lerágott csont lesz a dolog, nem kívánatos falat, mint most. (Arra nem is tértem ki, hogy amennyiben Nyughatatlan a maga óriási energiáival nem áll a hajléktalan projekt mögött, hamar kiapad az a kis pénzforrás is.)

Az állami művészeti díjak rendszere ellenében nem ellendíjakat kellene alapítani, és nem is rendbe hozni kellene őket, hanem megszüntetni. (Itt nem a különféle érdemrendekre gondolok, olyanokat a nagy múltú demokráciák is szeretnek osztogatni.)

A magán alapítású díjakat is kizárólag akkor érdemes kiadni, ha odaítélésük valóban rangot jelent, és nem övezi botrány (mint tavaly, a nagyon nagy bank szponzorálta díj irodalmi kategóriájában).