Sráckor: Richard Linklater filmje Linklatert mindig is izgatta a valóságos (tehát nem filmbéli) idő, nevezetes trilógiáját már dicsértük a Vademecumban, itt. Ez a filmje azonban minden ilyesmin túltesz: 12 éven keresztül forgatták. Hosszas tépelődés után kiválasztottak egy alkalmasnak tűnő hat éves kisfiút, és bíztak benne, hogy nem megy el a filmezéstől a kedve. (Szülei minden évben felajánlották neki, hogy abbahagyhatja.) Szerencsénkre nem így történt. A forgatókönyv alapvonalai voltak csak meg, évről évre alakult a cselekmény, a színészek ötletei is bekerültek. Néha a dialógus csak a forgatást megelőző este alakult ki. A Sráckort az ember dokumentumfilmnek érzi, pedig egyáltalán nem az. A valóságos öregedés becsapja érzékeinket. Minden olyan természetes, olyan igaznak tűnik… Amerika alvégén, Texasban járunk, a főszereplő egy elvált anya és egy gyerekeivel törődő, de zenész-reményeiről csak lassan letevő, lassan polgárosodó apa között, mostohaapák sorozata miatt szenvedő testvérpár. De igazán csak a fiú konfliktusait járjuk körül – minden más cselekményszál is ezt szolgálja. Az anya elvégzi az egyetemet, pszichológiát taníthat, de kapcsolatai sorra zátonyra futnak. Minden változik a gyerekek, majd kamaszok, majd fiatal felnőttek között, de végül is épségben átevickélnek a konfliktusokon. Egy átlagos amerikai középosztálybeli család, nagyon reálisan és viccesen. Nem nagy tanulság, de mégis így van: ha mindkét szülő a maga módján, de nagyon szereti a gyerekeit, akkor abból nagy baj nem lehet… Nagyon emlékezetes film, ha megcsinálom, amit régóta tervezek, hogy felállítok egy állandóan változó, dinamikus listát, a Vademecum indulása óta látott szerintünk legjobb 12 filmből, ennek bérelt helye lesz köztük. Előzetes: itt. (Boyhood, 165 perc, Főszereplők: Ellar Coltrane, Patricia Arquette, Ethan Hawke, Lorelei Linklater. Fényképezte: Lee Daniel, Shane Kelley.)