Réz Pál 85. születésnapja az Élet és Irodalomban A kulturális életet rövid időn belül sújtó váratlan halálesetekkel igen sokat foglalkozik a minőségi sajtó – a reakcióktól és személyes emlékektől valósággal forr a Facebook. Ezúttal foglalkozzunk inkább az élőkkel. Az élet és irodalom igen szép gesztusa volt, hogy felkért néhány jelentős irodalmi személyiséget, hogy írjanak köszöntőt a 85 éves Réz Pál, a nagy műfordító, esszéista és a Holmi folyóirat egykori főszerkesztője 85. születésnapja alkalmából. Az egyik legjobb köszöntő Spiró Györgyé: „Mások is tudnak lebilincselően csevegni, neki azonban lételeme a társalgás. A szerkesztőségben vagy a lakásán, amely szintén szerkesztőséggé vált huszonöt évre, folyamatosan mesélte a magyar irodalom utolsó kétszáz évét, a nemrég olvasott és az évtizedekkel ezelőtt felfedezett műveket és keletkezési körülményeiket, miközben az új hallgatót odaszúrt tőmondatokban kifaggatta a műveltségéről, a politikai nézeteiről és a magánéletéről. A jó mondásokat értékelte, a nagyzolást utálta. A hetvenes évek végén egyszer ott álltam a szobájában a Szépirodalmiban, bent volt még Győri János és Domokos Mátyás. Pali éppen prelegált, amikor a folyosóra néző, kitárt ablakon belépett Csurka, és ötösben folytatódott a csevegés. Pali egyszerre minden átmenet nélkül hozzám fordult: „Szerinted milyen drámaíró ez a Csurka?” Mondtam: „Ügyes.” Csurka elégedetten bólintott. Pali folytatta: „Na, és te nagyobb drámaíró vagy, mint Shakespeare?” Egyetlen gyöngécske dráma bemutatójával büszkélkedhettem, Csurka felvinnyogott. Azt feleltem: „Más.” Pali némán nyugtázta a választ, és folytatta a kiselőadását. Személyes állócsillagainak – Déry, Vas István, Zelk, Ottlik – véleménye évtizedekkel később is mérce volt a számára. ’71-ben, amikor még nem ismertem, telefonon felhívott, bemutatkozott és közölte: Vas István ajánlására és bevezetőjével a verseim megjelennek egy antológiában, ő szerkeszti, a kéziratot sürgősen vigyem be a