Remélem legközelebb sikerül meghalnod_674

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – Schwechtje Mihály magyar tinithrillere Mint az iskolától messze lakó gyerek, két tanítási nap között nagyon távol kerültem az osztálytársaimtól. A többiek az utcán véletlenül összefutottak, felmentek egymáshoz, közösségi életet éltek. Akinek manapság van tinédzser gyereke, az fájdalommal éli meg, hogy a mobiltelefonos állandó kapcsolat az orra előtt zajlik, de ki van belőle zárva. E kapcsolatváltások túlnyomó része persze jelentéssel alig bíró fecsegés, esetleg a matek házi valamelyik példájának megoldása… De mi van akkor, ha ebben a kommunikációs térben valami rémes dolog történik? Huzamosan…

Pontosan erről szól az eddig sikeres kisfilmeket készítő, nehezen kiejthető nevű rendező első nagyjátékfilmje, amit az állami filmfinanszírozás nem méltatott támogatásra, de a magyar filmszakma fejlettségének legnagyobb dicsőségére az történt, hogy annyian hittek a forgatókönyvben, illetve a rendező eddigi filmjeiben, hogy rengeteg ingyen munkával, talán saját pénzzel is támogatták.

A szimatuk nem csalt. Egy minden ízében hiteles film készült, amatőr főszereplőkkel, a mellékszerepekben profi színészi alakításokkal. És Főleg: tökéletesen életszerű dialógusokkal – erre saját, hiperkritikus tinédzser lányom hívta fel a figyelmemet.

Egy átlagos kül-pesti gimnáziumban játszódik a történet, ahogy mindenütt, itt is elharapózott a social media óra közbeni használata. A bonyodalom az, hogy a „Csababá” nevű fiatal, jóképű, magával ragadó angoltanár bejelenti, hogy elmegy az iskolából, mert Angliában kapott állást, és családjával együtt odaköltözik. A főszereplő egy kicsit, barátnője viszont nagyon bele van zúgva a tanár úrba, ezért elhatározzák, hogy búcsú-bulit rendeznek neki.

Eddigre már megtörténik az, ami a film lényege, én mégsem mesélhetem el. Elég legyen annyi hozzá, hogy a film cselekménye egy

ponton újrakezdődik, hogy megértsük, mi is történt valójában.

Ugyanazokat a jeleneteket látjuk, de más jelentéssel.

A film érdekességét részben az adja, hogy vándorol a fókusza. Először azt gondoljuk, hogy a téma a fiatal tanár és a diáklány meg nem engedett (igaz, virtuális) szerelmi kapcsolata. Aztán azt, hogy minden a cyber-bullying körül forog. (Interneten át való csoportos zaklatás, sőt erőszak.) De véges végül mégis leginkább egy serdülő „underdog”, egy átlagos, valóságosan is kirekesztett „nyomigyerek” nyomorúsága a fő téma. Éppen olyan, mint amilyen én voltam, amikor az igazi serdülőkor előtt felszedtem néhány kilót, és hirtelen mindenki rajtam köszörülte a nyelvét. A focicsapatba persze nem kellettem, és (egy fiútól eltekintve) senki nem akart velem barátkozni. A lányokat inkább hagyjuk is.

A film vége felé az a szorongató érzés uralkodott el rajtam: „hogy lehet ennek a filmnek vége?” A rendező végül egyszer csak abbahagyta a mesélést a történet egy átmeneti nyugvópontján.

Visszatérve a film készülésének körülményeire, abban a kijelentésben, hogy a Filmalap nem adott pénzt a rendezőnek, nem a cikizés munkált. Éppen elég jó filmre adnak – munkájukat minden mérőszám szerint jó színvonalon végzik. Ez a film, érzésem szerint nem lett volna jobb több pénztől. Arra sajnos se így, se úgy nincs esélye, hogy annyian lássák, hogy megtérüljön a belefektetett pénz és munka. Nem vagyunk Franciaországban, ahol erős és hatalmas a belső piac.

Ahonnét rendszeresen világsikerek startolnak.

Az előzetes megtekinthető itt.

(96 perc, főszereplők: Herr Szilvia, Vajda Kristóf. További szereplők: Polgár Csaba, Schell Judit, Rezes Judit, Kardos Róbert, Mácsai Pál.

Operatőr: Herbai Máté. Vágó: Makk Lili. Producer: Pusztai Ferenc.

Társproducerek: Galambos Zoltán, Petrányi Viktória, Osvárt Andrea és Jancsó Dávid.)