Redsparrow

Jason Matthews: Red Sparrow Nagyon ügyesen kidolgozott, sok szereplőt mozgató, izgalmas, vastag könyv, egyszóval ideális nyaralási olvasmány. Szemlátomást egy hosszú sorozat első könyve. (A második kötet első fejezetét csalinak el is lehet olvasni a kötet végén.)

Egy Moszkvában játszódó, körömlerágósan izgalmas utcai találkozóval kezdődik. Egy MARBLE kódnevű magas rangú szovjet kémelhárító találkozik fiatal tartótisztjével egy külvárosban, a lebukást csak nagy szerencsével kerülik el. Mondani se kell, ők ketten jelentős szerepet játszanak a könyvben. A tervezett regényfolyam igazi főszereplője csak a harmadik fejezetben jelenik meg, egy értelmiségi/művészcsaládban felnövő, világszép, különleges szellemi és lelki képességekkel rendelkező kislány, aki balett-táncosnak készül.

Bonyolult sorsa a regény tengelye. Hogy végül miért nem lesz táncos, miért lesz kém, az már maradjon azok titka, aki kezükbe veszik a regényt.

Miben tér el Matthews a klasszikus Le Carré receptektől? A szakértelemben semmiképpen sem. Mint a példakép, ő is valóságos ügynök volt a CIA-ben, de nem háttérelemző vagy fontos aktakukac, hanem összesen 33 évig kint dolgozott terepen. Ezért aztán az utcán játszódó jelenetek, kivételesen részletesek és hitelesek.

A Red Sparrow érdekes kísérlet a kémregény és a szerelmi lektűr összeházasítására. A legfőbb főszereplő, Dominika hajtóereje a szerelem. Fiatal korában hazájába, Oroszország Anyácskába volt szerelmes. Üstökösszerű kémpályájára hazája iránt érzett szerelmi csalódás löki. Igaz, a snájdig fiatal amerikai tiszt, Nat Nash is segített benne.

A kidolgozottság, a mozgatórugók feltérképezése, a helyszínek leírása – ahogy a nagykönyvben –, semmilyen kívánnivalót nem hagynak maguk után. De nem is haladják meg a régebbi kémregényeket. Ez a regény (vélhetően az egész sorozat) nem újítja meg a műfajt. Olvasás közben nem érezni, de utólag, ha az ember végig tekint a szereplőkön,

feltűnik, hogy az amerikai szereplőket az igazi hazaszeretet, a bajtársiasság, az „első az ügynököm” elv irányítja, az orosz oldalon csak a karrierizmus, a félelem, a felfelé nyalás, lefelé taposás a jellemző. És jegyezzük meg, hogy hiába volt Putyin elnök évtizedeken át KGB tiszt, majd a szervezet elnöke, manapság nem lehet arra ideje, hogy akárcsak kövesse a kémelhárítás fejleményeit. Arra pedig különösen nem, hogy operatívan beavatkozzon és utasításokat adjon…(Mert éppen ezt teszi.)

Mindezt ellensúlyozza a sok érdekes fordulat. Ahogy kell, még az utolsó oldalra is jut egy.

Jason Matthews: Red Sparrow 2013, Scribner, (A Division of Simon & Schuster), 434 oldal