Podcast-élmények 2015 nyaráról Biztos van a Vademecum Hírlevélnek olyan olvasója, aki hallani talán hallotta már a podcast szót, de nem tudja mi az. Nos, mintegy tíz éve, az iPod (Apple zenelejátszó) és a broadcasting (műsorszórás) szavak keresztezéséből jött létre. A magyar Wikipédia egyszerű szavakkal így írja le: „A podcasting technológia lehetővé teszi hang-, videó- és más fájlok sorozatszerű közzétételét az interneten, úgy, hogy a felhasználók feliratkozhatnak az adott anyag epizódjait tartalmazó csatornákra. A hordozható zenelejátszók egyre szélesebb körű elterjedése miatt 2004 vége körül vált népszerűvé.” Egy éve vettem észre, hogy velem egyívású barátaim elkezdtek egyre több podcastot hallgatni, elsősorban amerikai minőségi tartalmakat. Csak ezen a nyáron eredtem a nyomukba. Az iPhone telefonban (gondolom mindenféle okostelefonban) van egy beépített podcastlejátszó. Annak keresési funkcióival elértem a kívánatos címeket, és feliratkoztam rájuk. Ettől fogva akárhányszor bekapcsoltam a lejátszót, ott már friss epizódok vártak. Rászoktam arra, hogy munkába menet és jövet podcastot hallgatok. Mondhatom, különleges világba csöppentem. Először elkezdtem hallgatni kedvenc amerikai hetilapom, a New Yorker Loud Out című cikk-beharangozó podcastját. Csodálatos érzés volt, hogy két-három értelmiségi újságíró, akiket csak eddig nyomtatásból ismertem, nekem, csak nekem beszél… Aztán jöttek sorban a Fresh Air, a This American Life és a Freakonomics című podcastok – ezeket követi egyik lányom, illetve több barátom. Már saját felfedezésem az NPR (amerikai közrádió, amely magánadományokból tartja fent magát) Invisibilia című zseniális podcastja, amely az olyan „láthatatlan” dolgokról szól, mint az érzések, gondolatok, előítéletek, amelyek befolyásolják az emberi viselkedést. Ezek általában egy óránál is hosszabb, hatalmas munkával, sok helyszínen felvett, gondos,