Pintér béla ascher tamás háromszéken – a katona józsef színház és a pintér béla társulat közös produ

Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken – A Katona József Színház és a Pintér Béla Társulat közös produkciója A színház egyik ősi funkciója a mulattatás és elvarázsolás, ebből az előadás jelesre vizsgázott: az előbemutató közönsége könnyesre nevette magát a harsányan karikírozó játékmódtól. A Pintér-féle sajátos nevettetve komolyan beszélő játékmód kiegészült a Katonaféle, hajlékony színészi zsenialitással. A Katona József Színház komolyan gondolja, hogy épít az alternatív színházi szcéna életerejére, ezt mutatja Schilling Árpád, Bodó Viktor, és újabban Pintér Béla meghívása.

Ez az előadás azért is érdekes, mert ismeretesen egy alantas és bántó szándékú, nyárspolgári kifakadásból született. Amikor másfél éve bemutatták Pintér Béla A bajnok című darabját – amit először az Index hegyezett ki egy politikai bulvárpletykára – a Heti Válasz újságírója, Szőnyi Szilárd 2016. március 24-én egy borzalmas cikket közölt a következő címmel: Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből?

Erre Pintér Béla kb. ezt reagálta: „Háááát, arról is lehet szó”.

Az előzetes propaganda önfeledt komédiát vetített előre. Máté Gábor például tréfásan azt nyilatkozta, hogy kicsit bántja, hogy az ő szennyeséről szól a darab, és mégis Ascher Tamás szerepel a címben.

(Mikor tudomása szerint Ascher – sem – járt Háromszéken.)

Ahogy Pintér Béla darabjainál már megszokhattuk, a tréfás kavalkádból lassanként kibontakozik általában egy, alaposan körüljárt társadalmi probléma. Ezúttal több is előjön: a romániai magyar színház alávetettsége, a nyolcvanas évek magyar színházi életének óvatoskodása. Telitalálat a Kaposa Színház név: a Kaposvár és az abból kibújó Katona összekeverése, a színház igazgatóját két színész játssza, akik felváltva, viccesen beszélnek. Ez lehet BabarczyZsámbéki kettős, de lehet a Zsámbéki-Székely páros paródiája is.

Előkerül a zaklatási botrány is, viccesen, kórházi közegbe

transzponálva. Pintér Béla maró gúnnyal ábrázolta önmagát, a fiatal, mitugrász színészt, aki világmegváltó nagy dobásokról ábrándozik.

Végül aztán a végén elkomorodik a hangulat: az Erdélyből elhozott fiatal színésznő tragikus sorsa kerül a középpontba. És a „Kaposa” jövőjéről is felfestenek egy nem túl vonzó víziót.

Bár a kritikai visszhang nem volt olyan egyértelműen pozitív, mint A bajnok esetében, hosszú szériát jósolok az alkotásnak, mert egy sok szinten élvezhető, érzéki örömöket nyújtó előadás született.

Az előadás után elmentem egy partira, ahol nem győztem dicsérni a darabot. Az egyik szobában Hann Endre, a szociológus, közvéleménykutató volt a hangadó. Lelkendezésemre reagálva, kicsit félénken kibökte, hogy az egyik előadásról távozva az jutott eszébe, hogy Pintér Béla – talán kicsiben – de ugyanaz az emberfajta, mint Shakespeare. Ő írja a darabokat, ő rendezi meg őket a saját társulatában és szerepel is bennük…Hogy ebből mennyi marad meg, nem tudja, tette hozzá gyorsan.

(Bemutató: 2017. december 17. 1 óra 55 perc, szünet nélkül.

Rendezte: Pintér Béla, díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Benedek Mari, koreográfia: György Károly. Szereplők: Bezerédi Zoltán, Keresztes Tamás, Jordán Adél, Fekete Ernő, Dankó István, Thuróczy Szabolcs, Pintér Béla, Borbély Alexandra, Enyedi Éva, Elek Ferenc, Szirtes Ági, Takátsy Péter, Friedenthal Zoltán, Rajkai Zoltán)