Pierre lemaître

Pierre Lemaître: Viszontlátásra odafönt Különleges nagyregény, amely az első világháború utolsó tíz napjában és a következő két évben játszódik. A magyar kiadás hátára ez a reklámízű mondat van nyomtatva: „Dumas-történet, Tolsztoj tollával”.

Nos, ez cseppet sem túlzás. Ez a könyv regénytechnikai mestermű. A szerző olyan elemekből rakta össze, amelyeket soha, senki nem próbált még ki. A fekete-fehér (vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz) főszereplők időről időre kiszínesednek, váratlant húznak. A narrátor pedig mindvégig 21. századi nyelven beszél.

Ez a könyv a háború borzalmairól és borzalmas következményeiről szól, és annyira izgalmas és letehetetlen, hogy csakis három- vagy négynapos ünnepre javasolható, mert különben az ember munkája feltétlenül megsínyli a dolgot. Ám ha egyszer elkezdtük, másfél napnál nemigen tart tovább. A szerző eredetileg krimiíró, akinek az első világháború története a magánszenvedélye.

A cselekmény középpontjában két közkatona és egy tiszt áll. Utóbbi egy elszegényedett arisztokrata, aki a háború utolsó pillanataiban még ki akarja tüntetni magát egy magaslat tökéletesen értelmetlen bevételével. Ettől fogva az események megállíthatatlanul peregnek tovább, egészen a hihetetlenül komplex befejezésig, amelyben van tragédia, hepiend, épp-hogy-megmenekülés és totális bukás.

A több tucat helyszínen játszódó cselekmény voltaképpen két, egymással párhuzamosan futó, gigantikus svindli története. Mind a kettő a hazafiság egekig felcsapó hullámait használja ki. Úgy tűnik, mindkettőnek van tényalapja, jóllehet nyilván sok helyen kiszínezte az írói képzelet. Amikor ezek kirajzolódnak, az olvasóban az az érzés alakul ki, hogy a keverékbe került egy csipetnyi Balzac is.

A regény erejét fokozza, hogy lassanként rájövünk, az igazi főszereplő Albert, a könyvelő foglalkozású (de jó ideig szendvics-emberként tevékenykedő) anyámasszony katonája. Ez nemcsak elvont értelemben értendő, hiszen a cselekmény minden fordulatánál özvegy édesanyja

korholó szavai jutnak eszébe. Albert az, aki két lábon áll a háború utáni káoszban, és végső soron működnek egészséges ösztönei, akkor is, ha döntő pontokon hagyja magát befolyásolni a nálánál sokkal erősebb akaratú és tehetségű volt bajtársa, a gazdag családban felnőtt, istenáldotta rajztehetségű Édouard által. Aki egy balzaci tehetséggel megrajzolt iparbáró egyetlen fia.

Nem utolsósorban hatalmas társadalmi-történelmi tabló ez a könyv. A győztesek problémáiról, egy minden ízében felfordult világról. A mellékszereplők is hallatlan precízen ki vannak dolgozva: a haladásért rajongó plasztikai sebész, a gazdag, okos feleség, a Beaumarchais színpadáról érkezett, tűzrőlpattant menyecske, a trotli háborús hős, a tunya, tapizós polgármester, és legfőképpen a hőssé magasztosuló, megvesztegethetetlen kishivatalnok.

Mennyi minden fér ebbe a gyönyörű, nagyszerűen lefordított, szeretni való könyvbe!

Egy jótanács. A különleges borítót ne vegyük le, amíg el nem jutottunk legalább a századik oldalig.

(Au revoir là-haut, Albin Michel, 2013, Park Könyvkiadó, 2015, fordította Bognár Róbert, 520 o., a borítót Somogyi Péter tervezte, ára 3900 Ft.)