Phoenix Bár – Christian Petzold német filmje A Cirko-Gejzír moziban egyszerűen nem lehet csalódni. Ott láttam ezt a bámulatosan erős, kosztümös emberi drámát. A műsorújság összefoglalója alapján nemigen volt kedvem hozzá, de aztán megláttam, hogy a rottentomatoes.com honlap által összegyűjtött kritikusok átlagban 99%-ra értékelték. Akkor már persze hanyatthomlok rohantam megnézni. A film eredeti címe pusztán Phoenix, vagyis nem csak a benne előforduló bárra utal, hanem a főnixmadárként újjászülető énekesnő-hősnőre is. Akit a lágerből barátnője súlyos arcsérüléssel hoz ki. Új arcot akarnak adni neki, de ő a régit akarja vissza. Persze az nem sikerülhetett tökéletesen. Barátnője az Izraelbe való kivándorlást tervezgeti („Ezek között nem lehet maradni!”), Nelly azonban mániákusan volt férje, az árja zongorista után vágyakozik. Meg is találja, a Phoenix Klubban dolgozik, mint pincér és mindenes. Nellyt nem ismeri fel, ellenben rá akarja venni, hogy játssza el volt feleségét, hogy megszerezhessék a busás örökséget. Nelly még mindig halálosan szerelmes a férjébe (egy elejtett megjegyzésből megtudjuk, hogy a harmincas évek végén Londonból ment férjhez, ehhez az ő részéről emésztő szerelem szükségeltetett). Johnny lassanként kitanítja a magát Esthernek nevező nőt, hogyan legyen tökéletes Nelly. Ennek a kitanításnak a stációiból áll a csodálatosan kidolgozott film, amely a lerombolt, mindent újrakezdő Berlin színfalai között játszódik. A szerelmes, de gyanakvó asszony mindvégig azt szeretné megtudni, hogy igaz-e, amit barátnője állít, miszerint éppen a férje juttatta lágerba. Izgalmas és lebilincselő Nelly érzelem- és értelemgazdag fejlődéstörténete, amely végül egy egészen különös, katartikus fináléval zárul. Micsoda színészek! Micsoda tempóérzék! Micsoda vágás! Nem szabad kihagynia senkinek, akit érdekel a történelem, a film műfaja, és/vagy a szerelmes női lélek.