Philipkerrberlinnoir

Philip Kerr: Berlin Noir / Halálos március Ritkán sikeres kísérlet, ha egy krimiíró, a műfaj szabályait áthágva, valami mást is bele akar szuszakolni a könyvébe. Elöljáróban el kell ismernem, hogy ezúttal ez a kísérlet sikeres: a skót regényíró a fordulatos krimi-történetben – nem az emberábrázolás rovására – komoly portréját festi meg a náci Németország 1936-os állapotának.

Ekkor rendezték az olimpiát, és Hitler a sok külföldi miatt igyekezett egy kissé konszolidáltabb arcot mutatni a világ felé.

A főszereplő a 38 éves Bernhard (Bernie) Günther magánnyomozó, aki 11 évet húzott le a bűnügyi rendőrségen, és akkor lépett le, amikor a nácik hatalomra jutottak, és eltávolították munkájukat jól végző főnökeit. Addigra már sikeres, nevezetes detektív volt, akit a szakmabeliek arcról is felismernek.

1936-ban Bernie nem panaszkodhat, van munkája bőven, hiszen specialitása az eltűnt személyek felkutatása. Ebben a könyvben két megbízatást is kap, amelyek, mint kiderül, összefüggenek. Az egyiket egy dúsgazdag nagyiparostól, a másikat magától Hermann Göringtől.

Az egyik egy gyémántnyakék-lopással súlyosbított kettős gyilkosság, a másik egy politikai zsaroló eltűnése. Ahogy a krimi cselekménye érdekesen és változatosan kibomlik, egyre jobban megismerjük Bernie-t, és felmerül az olvasót már számos magyar memoár olvasása közben is szüntelenül izgató kérdés: miért nem menekültek el hanyatthomlok a gondolkodó emberek Berlinből, Budapestről és más nyomasztó helyekről a harmincas évek végén, még a háború előtt? E könyv olvasása közben csak egy válasz adható: mert ez az ő országa, és mert szerelmes szülővárosába, Berlinbe. Az író nyomasztó, de lebilincselően érdekes portrét fest az elszegényedő, politikai szempontból villámgyorsan igazodó városról. (A regény eredeti címe Március ibolyák – ezt olyan karrieristákra mondták, akik 1933-ban azután léptek be a náci pártba, hogy az hatalomra került.)

Bernie egyébként özvegy: szépséges fiatal feleségét 16 hónapi házasság után a spanyolnátha vitte el a háború végén. Úgyhogy a női nem iránti érdeklődése meglehetősen élénk. Két kapcsolatának kialakulását is követhetjük, egészen az ágyig. Az egyik a lehető legfutóbb kapcsolat, a másik (egy igazán neki való nővel) pedig váratlanul megszakad. Inge egyszerűen eltűnik. És az eltűnésspecialista sem képes megtalálni. Vajon a trilógia második felében előkerül? Ennek csak drukkolni tudunk.

Még egy sajátossága van a könyvnek, ami miatt Hírlevélíró, valahai Mark Twain-specialista nagy kedvvel olvasta. Hogy mi a közös a Halálos márciusban és a Huckleberry Finnben? Hát a hasonlatok bőséges, gusztussal való, mindig találó alkalmazása. Az író léptennyomon bevet ilyeneket: „Idegesen horkantott, mint a vénlány a sekrestyében, aki észrevette a plébánoson a gin szagát.”

Az első kötet 26 évvel eredeti megjelenése után jött ki magyarul.

Azóta az író nyolc másik Bernie-történetet is közzétett, és már a jövőre megjelenő kötet címe is ismert. Ez a sorozat, ahogy a nem hivatalos rajongói oldalból kiderül, nem fulladt ki, ellentétben a többékevésbé innét mintázott Kondor Vilmos-könyvekkel. (http://berniegunther.com/thebooks) A Magyar Narancs legutóbbi számában érdekes interjú jelent meg a szerzővel, amelyben a történeti hitelességről is vall – kiderül, hogy az a kisoroszlán, amellyel a regényben Göring játszadozik, a valóságban is létezett. A beszélgetés itt elolvasható.

(March Violets, 1989, magyarul: Jaffa Kiadó, 2015, fordította Illés Róbert, 270 oldal, 2940 Ft.)