Philip Roth: Isten veled, Columbus A szó szoros értelmében nagy adósság volt számomra, már egyetemista koromban legendás könyv volt. Ki tudja miért késett ennyit a magyar kiadása. Philip Roth (1933-2018) az amerikai irodalom megújítója, kulcsfigurája volt, a fogadóirodák évtizedeken át napirenden tartották, mint Nobel-díj esélyest – ezt az elismerést mégsem kapta meg. Ez a könyv, benne egy kisregény és öt elbeszélés, 1959-ben jelent meg. Hatalmas sikert hozott az akkor még egyetemista írónak: elnyerte vele a National Book Awardot. Mindegyik történet Roth saját háza táján, a keleti parti, középosztálybeli zsidóság mikro-társadalmában játszódik, és nagyrészt a nemzedékek közti szakadékot ábrázolja. A címadó, 167 oldalas történet narrátora egy jóképű fiatalember, Neil Klugman, aki egyetem elvégzése után a városi könyvtárban kapott állást, és bolondos, jiddise máme típusú nagynénjénél lakik. A strandon ráhajt egy Brenda Patimkin nevű csinos lányra, akivel járni kezd. Bejáratos lesz a családjához, sőt szabadsága idejére oda is költözik. A család sokkal jobb módú, mint Neilé, Brenda bátyja hamarosan megnősül, a készülődés lázában égnek. Az író briliáns, természetes párbeszédeket ír, nem ítélkezik, semelyik írásában sem. Hősei nem csodabogarak, hanem speciális amerikaiak. Brenda ősszel visszamegy elegáns egyetemére, és a kapcsolat nyilván nem fog kitartani – de ki nem találnák, hogy elsősorban miért nem. (Annyit elárulok: házasság előtti nemi kapcsolat is van benne.) Az elbeszélések változatos témájúak: egy rabbijával szó szerint vérre menően kekeckedő kisfiú története, egy ügyeskedő zsidó közlegény históriája, aki fennakad sokszorosan kitüntetett felettesén, Marx őrmesteren, egy öregedő üzletember, aki viszonyt kezd a szemben lakó csinos özveggyel, aminek nem lesz jó vége, a világias zsidó