Peterfygergelyminttulmozgasos

Péterfy Gergely mint túlmozgásos, boldog napközis Április 8-án zsúfolásig megtelt a Katona József Színház, pedig semmilyen meglepetésre nem lehetett számítani, a tavalyi évtől eltérően már két héttel hamarabb kihirdették a győztest. A színpadon a díjat annak idején megalapító Kepecs Gábor üzletember (ma regionális fővezér), Alföldi Róbert (a régebbi, Képzett Társítások című Aegon-estek műsorvezetője), Tarján Tamás (egy régebbi zsűrielnök) és az idei díjazott, Péterfy Gergely ült. Winkler Nóra kérdezgette őket, néha ügyes, olykor zseniális filmbejátszásokkal tarkítva a mutatványt. Elsősorban a régebbi díjazottakkal most készülő riportfilm részletei arattak sikert. Az erős, nagydumás mezőnyből is kiemelkedett a tavalyelőtti győztes, Barnás Ferenc, aki a nyilvános beszédet alighanem a díj óta tanulta meg. Buster Keatont megszégyenítő nevetésrohamokat idézett elő a sokat tapasztalt közönség körében. Az est hőse azonban – helyesen – mégis az idei díjazott, Péterfy Gergely volt. Neki aztán nem kellett semmit fejlődnie. Önfeledten lubickolt a sikerben, amelyre elég sokat kellett várnia. A díjjal járó oklevél átadása után a műsorvezető egy másik ajándékot is átadott neki. Ez stílusosan egy szelfibot volt, célzásként az író már-már paródiába hajló, a Fészbukon folyó önreklámkampányára. (A zsűrire ez nem volt hatással, legtöbbjük nem is tudott róla…) Amikor nagy vidáman átvette, gyorsan csinált magáról a színpadon még egy szelfit, ahogy mondta, az „utolsó, nem bottal készült szelfit”.

Azon törpe kisebbségben lévő Vademecum-olvasók kedvéért, akik még nem olvasták a Kitömött barbárt, a Mellékletben megismételjük, amit egy régebbi számban írtunk róla.

A laudációt szokás szerint a zsűrielnök, ez évben Szegedy-Maszák Mihály akadémikus mondta el. Az idén 72 éves professzor, ahogy mentegetőzött is az elején, nemigen szokott élő írókról írni. Még mindig emlékeztet kicsit Ady Endrére, erre kicsit rá is játszik

hajviseletével. (Emlékszem, amikor megjelent az 500 forintos bankjegy, az a gúnyos hír járta, hogy ő ült modellt a bankóhoz…)

Dicsérő szavai egyáltalán nem voltak szárazak, az utolsó mondatot hatalmas taps fogadta. Ha ön, Nyájas Olvasó, nem tudott ott lenni aznap este, és az Élet és Irodalmat sem járatja, elolvashatja a szöveget a Mellékletben.

A zsűri összetétele idén is titkos volt, csak a díj bejelentésekor vált ismertté. A tagok listája, fényképe, rövid életrajza itt található http://www.aegondij.hu/a-dijrol/zsuritagok (Érdemes kicsit bóklászni a csinos, tartalmas és könnyen kezelhető honlapon: www.aegondij.hu)

Melléklet Szegedy-Maszák Mihály: Péterfy Gergely méltatása és köszöntése Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Személyes örömöt is okoz számomra, hogy a bírálóbizottság úgy döntött, a beküldött 67 kötet közül Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye kapja a 2015. évi Aegon Művészeti Díjat, mely a Kalligram jóvoltából került az olvasók elé. E könyv rövid időn belül három kiadást ért meg. Olyan mű, mely a szélesebb közönség tetszését is kiváltja, de a vájtfülű olvasó igényeit is kielégíti. Bizonyítja, hogy szerzője a mai középnemzedék egyik legjelentősebb magyar prózaírója.

Néhány évtizede a történelminek nevezett regény újraéledésének vagyunk tanúi. Nemcsak Magyarországon, hanem Németországtól az Amerikai Egyesült Államokig sok helyütt. Péterfy elbeszélője Török Sophie grófnő, ki olykor férjének, a szabadkőművességet – A

varázsfuvola szerzőjéhez hasonlóan – szellemi műhelynek tekintő Kazinczy Ferencnek a beszámolóit idézi. A műfaj természetéből következik, hogy a történelemből ismerthez kitalált mozzanatok társulnak. A Kazinczy házaspár testi életéről is sok szó esik, ám e részletek egyáltalán nem kisebbítik a főhős jelentőségét, mélyen emberi vonásokkal ruházzák fel. Péterfy Gergely gazdag nyelve nem alkalmazkodik az illedelem előírásaihoz.

A másik főszereplő, a fekete bőrű Angelo Soliman nem az író leleménye, legföljebb az lehet kisebb regényírói túlzás, hogy Kazinczy őt tekinti a legjobb barátjának. Bőrét halála után a bécsi Természettudományi Múzeumban kitömve állítják ki. Ez sem kitalálás. Kegyetlen irónia rejlik abban, hogy a szabadkőműves afrikai bőrét abban a közgyűjteményben helyezik egy tapír mellé, amelyet Az Igazi Egyetértéshez címzett páholy főmestere, Sarastro esetleges mintája, az ásványtan kiváló tudósa, az erdélyi szász Ignaz von Born alapított. Az első és a végső szavak egyaránt arra vonatkoznak, hogy az elbeszélő éppen e „tárgy” előtt áll. Sőt, a szövegben kilenc másik alkalommal is ez a helyzet idéződik meg, kiindulópontként az emlékek fölidézéséhez. Az események nem időrendben követik egymást; a mozaik kockáit az olvasó fokozatosan rakhatja egymás mellé.

Mi ad mélyebb jelentést ennek az eseménysornak? A szabadkőműves Kazinczy országa fölemelkedéséért küzd, de kudarcot vall a földhözragadt szemlélet képviselőivel szemben. Helyzetét bonyolítja, hogy Bécsben ugyanúgy barbárnak tekintik, mint fekete bőrű barátját, majd – miután a szűk látókörű új uralkodót félelemmel tölti el a francia királyi pár kivégzése – börtönbe zárják. Elmagányosodása csak fokozódik szabadulása után. Egyedüli támasza a grófnő, ki nemcsak érti, de egyenesen támogatja férjének törekvéseit. Szabadkőműves szellemben elképzelt földi paradicsomot, műrommal ellátott angolkertet próbál építeni, de az általa ültetett magnóliát a parasztok

az ördög fájának tekintik és kivágják. Két szék közt a pad alá esik: némelyek világpolgárságáért, mások magyarságáért utálják. Felesége így jellemzi: „Ferenc valahol félúton állt a magnólia, a vándor zsidó és a nemesember közötti értelmezhetetlen és felfoghatatlan térben, ott állt magányos nevetségességében és dühítő idegenségében, ezért, bár nyilván legszívesebben kivágták volna, nem tudtak mást tenni, mint hogy kinevették.” 1817 tavaszán Török Sophie három gyermekével a szabadkőműves szerző, Wolfgang Amadeus Mozart Esz-dúr zongoranégyesét játssza, ám a gyerekek környezetük hatására hamarosan megutálják „a mesterkélt, rizsporos labanc zenét”, és „a verbunkosok és a cigánynóták egyszerű dallamait” szeretik meg. A család anyagi romlása következtében a zongora – festményekkel, drága bútorokkal együtt – eladásra kerül. „Sok tapasztalatnak kellett még eljönnie ahhoz, hogy megtanuljam: nem vagyok otthon sehol” – mondja Kazinczy a feleségének. Kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy számára a tudás története veszteségtörténet. Élete végén már az új magyar nemzedék is ellene fordul, s ő pénzkeresés végett kénytelen olyan munkát is magyarra fordítani, mely szöges ellentétben áll ifjúkori eszméivel. A föllázadt parasztoktól – akik őt okolják a kolera terjedéséért – csak a halál menti meg.

Angelót sok megaláztatás éri. Elsősorban mégsem az idegennek vélt másikkal szembeni előítéletről szól a Kitömött barbár, hanem arról, hogy a politikai hatalom szövetséget köt a parlagisággal. Együttes erővel teszik lehetetlenné a független szellemi életet. Lehet, hogy Péterfy Gergely nemcsak a magyar jakobinusok korszakára gondolt, amikor megírta e kiváló korismeretre valló, nagy nyelvi leleménnyel megírt regényét?

(A zsűri elnökének laudációja elhangzott az Aegon Művészeti Díj átadásán, április 8-án este a Katona József Színházban.)